A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 28-29. (1991)

GADÓCZINÉ FEKETE Éva: Egy elmaradott terület felzárkózásának történeti földrajzi lehetőségei

hullámával az iskolák számának 83-ról 49-re (ebből 241-2 tantermes körzeti tagiskola), a tanácsok számának 35-ről 23-ra, a tsz-ek számának 41-ről 18-ra csökkentésével

92 a kistelepülések funkciói tovább csökkentek (10. kép). A településfejlődés forrásaként - a tanácsi pénzeszközökből való kiszorulás folytán - a városkörnyék településeiben a gazdálkodó egységek (mező- és erdőgazdasági üzemek) és a lakossági hozzájárulás jöhetett még szóba. A területi fejlődésben azonban a mezőgazdaság általános erőrekapása sem hozott tartós fellendülést. A térség mezőgazdasági nagyüzemeit ugyanis a szántóföldi gazdálkodásra kevésbé alkalmas domborzati és talajviszonyok mellett a közgazdasági feltételek is hátrányosan sújtották.

93 A tsz-ek állami támogatásának a közepesen jó természeti adottságú üzemekhez igazodó rendszere, az agrárolló további szétnyílása, a mezőgazdaságon belül az állattenyésztés alábecsülése, a területen csak kis hatékonysággal termelhető gabonafélék termesztésének preferálása is hátrányosan érintette őket. 1980-tól már a tsz-ek jó része veszteséges. Tőkeerő híján továbbra is lehetetlen a termelés folyamatos modernizálása, és egyre kevésbé képesek az alapvetően szükséges talajvédelmi munkálatok és a felújítások elvégzésére.

94 A 70-es évek második felétől Encs városkörnyékén is felerősödött a tsz-ek alaptevékenységen kívüli tevékenysége.

95 A korábban hagyományos erdészeti, élelmiszeripari tevékenység mellett megjelentek egyéb ipari formák is. Ezek egyben a területen az ipari tevékenység szinte kizárólagos képviselői lettek. A kezdeti - helyenként látványos - eredmények után azonban 1984-től a „kijózanodás időszaka" következett. Az aprófalvak igen alacsony infrastrukturális színvonala, a közgazdasági szabályzók gyors és ellentmondásos változása, az ipari vállalatok alacsony kooperációs hajlandósága, a monopol környezet elnyomó hatása, bérmunkakonstrukció esetén pedig a kooperáló partner felé való teljes kiszolgáltatottság, s nem utolsósorban a műszaki fejlesztésekhez szükséges tőke hiánya következtében az alaptevékenységen kívüli tevékenység eredményessége hosszú távon nem volt biztosítható.

96 A tsz-ek nagy részében veszteségtermelő ágazattá vált. Kivételt képeznek azonban az ináncsi, encsi, hernádkércsi, fancsali termelőszövetkezetek, ahol a melléküzemági tevékenység még ma is jól jövedelmez.

97 A tsz-ek többségében azonban nemigen lehet népességmegtartó, ill. területfejlesztő szerepről beszélni. Az elmúlt években csupán a fancsali, encsi, ináncsi, felsővadászi, gönci tsz volt eredményesnek mondható, ahol a nyereséges gazdálkodást a melléküzemági tevékenységen túl az egyre bővülő szakcsoporthálózat is segítette.

98 Az állami gazdaságokban (Szikszó és Abaújszántó) a politikai szempontok által is vezérelt közgazdasági előny, a korszerűbb technológia, magasabb gépesítettségi és kemizálási fok miatt a termelés színvonala, a területi fejlődésben való részvételi lehetőség és a dolgozók jövedelme szempontjából is valamivel jobb a helyzet. Az általuk biztosított előnyökből a működési területükön található települések és lakói, 92. B.-A.-Z. megye Statisztikai Évkönyve és Encs város és vonzáskörzete HTTFK alapján 93. A tsz-ek természeti és közgazdasági adottságait részletesen elemezte Berényi István (1976), majd a Cserehát mezőgazdálkodásának elemzésekor Dorgai László (1986) és a VÁTI e területre kiterjedő felmérésekor Nyírő Erika (1985) 94. Nyírő E., 1985. 95. A tsz-ek összes termelési értékéből 1977-ben az alaptevékenység 86%-ot, 1983-ban 46%-ot jelentett a Csereháton. Vannak persze továbbra is olyan tsz-ek (pl. Fúlókércs), ahol az üzemi termelési értéknek kevesebb, mint 15%-át szolgáltatja a kiegészítő tevékenység, másutt (Baktakék, Krasznokvajda, Felsővadász) pedig 70%-át, vagy még ettől is nagyobb hányadát. (Dorgai L., 1986. 158.) 96. Uo. 142. 97. Mészáros M., 1989. 98. Mészáros M., 1989. 372