A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 28-29. (1991)

OLAJOS Csaba: A tarcali koronauradalom építészeti emlékei

Az 1760-as években bővült a település, amikor Mária Terézia svábokat telepített a település É-Ny-i részére. Ekkor alakult ki a Svábsor és a Morgó utca. Jelentős változást okozott a településszerkezetben a Tisza szabályozása, valamint a vasút 1858. évi kiépítése.

23 A víz alól 1887-ben felszabadított területeken jelentősebb telekosztásra és építkezésre került sor a múlt század végén. A település jelentősebb lakóterület-bővülésére csak a felszabadulás után került sor az É-Ny-i és a vasúton túli területeken. Az építészeti emlékek A mezőváros építészeti emlékei a Rákóczi-családhoz, majd a birtokok elkobzása után a Kamarauradalomhoz fűződnek. Az értékesebb épületek döntően a településközpontban a Munkácsy utca - Vasút u. - Templom u. - Könyves Kálmán és a Középhegy utca által határolt területen, vagy annak szomszédságában helyezkednek el. Az épületek egy része olyan, aminek építését a magyar kamara, mint kegyúr támogatta vagy engedélyezte. Ilyenek az egyházépületek: római katolikus templom, református templom, Szt. Theresia-kápolna és a zsinagóga. Míg a kamara maga is tulajdonosa lévén a Tarcali Koronauradalomnak, a Rákócziszabadságharc bukása után jelentős építkezésekbe kezdett. Az országban a XVIII. század derekán jelentős fejlődés indult meg. Ennek egyik oka volt, hogy a török kiűzésével a nemzetgazdaság fejlődésének legnagyobb akadálya megszűnt, míg a Rákócziszabadságharc után a szatmári béke megerősítette az udvarhű földbirtokosok hatalmát, „s ezt követően megindulhatott a régi kultúrájának' helyreállítása és a gazdaságok szervezése ... A kedvező piaci lehetőségek és a háborús konjunktúra (osztrák örökösödési háború, hétéves háború stb.) miatt fellendült a gabonatermelés s megnőtt a vágómarha, bor, gyapjú és egyéb mezőgazdasági termékek iránti érdeklődés".

24 Tarcal vonatkozásában a tokaji bor jelentősége megnőtt. Midőn a Rákóczi-birtokok, ezen belül a szőlők, a Kincstár birtokába jutottak. „Már I. József király élőszóval meghagyta gróf Erdődy Sándornak, a magyar kamara elnökének, hogy a Hegyalján egy-egy szőlő fenntartassék a király és királyné részére. A magyar kamara e királyi parancsot végrehajtván a király részére a tarcali Szarvas . . . szőlőt jelölte ki."

25 A fellendülés jótékonyan hatott az építőiparra is. „A XVIII. század második felére tehető az a nagymérvű építészbeáramlás, amely egyrészt Ausztriából, másrészt CsehMorvaországból érkezett hazánkba. A XVIII. sz. második felének egyik nagy mecénása volt Grassalkovics Antal, aki jelentős megbízásokat adott a Morvaországból hazánkba vándorló művészeknek, s mint kamaraelriök, a középítkezések irányítására is befolyást gyakorolt.

26 A tarcali építkezéseknél is az ő tevékenysége hozott alapvető változást és fellendülést. Ez a változás pedig akkor állt be „amikor gróf Grassalkovics Antal kamaraelnöksége első esztendejében tett vizsgálati útján 1748. szeptember végén Máramarosból Tokajba érkezett, és a Hegyalját megtekintette. Személyesen szerzett tapasztalatai arra indították, hogy útjának befejezése és az arról beszámoló általános jelentés megtétele előtt Kassáról október 14-én a kincstári szőlőkről külön előterjesztést intézzen Mária Terézia királynőhöz".

27 Javaslata alapján két, az akkori viszonyok szerint korszerű szőlőtelep alakult ki Tarcalon a Szarvas-dűlőben és Henye hegy déli lejtőjén, # 23. Adalékok Zemplén vármegye . . . 1896. 35. 24. Frisnyák S., i. m. 48. 25. HerczogJ., A tarcali királyi uradalmi és kincstári szőlő keletkezése. Levéltári Közlemények 1923. 252. 26. Gerőné Krámer M., Jung József pesti építőmester. Magyar Műemlékvédelem 1967-68. 195. 27. HerczogJ., i. m. 254. 8!