A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 28-29. (1991)

JOÓ Tibor: Pusztuló kastélyok Borsod-Abaúj-Zemplén megyében

mennyezet alja stukatúrnádra vakolt, a felsó deszkaborítás pedig beton burkolólappal van burkolva, mely eléggé hiányos. A födém részletesen feltárásra kell, hogy kerüljön, s a szükségletnek megfelelő javítások feltárások alapján határozhatók meg. A tetőszerkezet állapota jónak mondható(!), azonban alaposabb feltárás alapján dönthető el. A nagymérvű falrepedések miatt alap és egyéb szerkezeti feltárásokra is szükség van, melyet a tervező vállalat a tervezési szerződés létrejötte után az ÉMI-nél rendel meg." A jkv. 4. pontjában a jelenlegi iskolai rendeltetés, továbbá az úttörőotthoni működtetés tényével foglalkoztak. Az 5. pontban leírják, hogy „miután továbbra is iskolaként üzemelne a kastély, szükségesnek látszik a WC, mosdó, öltözőhelyiségek kialakítása is . . .". (Ezt addig - tehát 30 éven át - hogyan biztosították?!?) Az Agrober 1975. december 22-én az illetékesek rendelkezésére bocsátotta T.: 05-2167 törzsszámú felújítási tervdokumentációját. Elöljáróban felhívta arra is a figyelmet, hogy a kastély „felmenő falazata: vegyes, nagyméretű és km. tégla"; alap: mészkő; egyes helyiségek fölött boltozatos födém, máshol sík, csaposgerenda födém", továbbá, hogy „a statikai vizsgálat szükségessé teszi az épület DNy-i sarkán levő toronyszoba alatti rész falazatlebontását és annak újra visszafalazását, alapmegerősítéssel. Falazat visszaállítása a sarkoknál a jelenlegi sarokkialakításnak megfelelően történjen (saroklegömbölyítés)".

25 A veszélyt, a teendőket stb. már nemcsak az egyre jobban mutatkozó épületleromlás tüneteiből tudhatta az üzemeltető nagyközségi tanács és felügyeleti hatósága, hanem egy részletesen kimunkált tervdokumentáció is felhívta a legsürgősebb teendőkre és az állagmegóvás mellett a felújításra, s az épületgépészeti feladatokra is a figyelmet. Megfelelő intézkedés senki részéről nem történt, s így következhetett be az, hogy 1982 nyarán (a tervek készítésétől számítva alig öt év múlva) már az 5. sz. felvételen mutatkozó állapotot rögzítették az érdeklődők, s nemhogy a szükséges falazatlebontások és alapmegerősítéses visszafalazások nem történtek meg az épület DNy-i sarkán, hanem a teljes sarokbástya és a bástyák közötti épületrész leomlott már. A nyugati homlokzat minden ablakkeretét kibontották, a DK-i saroktoronynak sem volt már tetőfedése, sőt már az Állomás utcai rövid homlokzaton is elkezdték a még körülkerített, de a korábbi méltatlan és felelőtlen használathoz hasonlóan gondatlanul őrzött épület bontását. Ezt jól illusztrálja az északnyugati nézetből készített 6-7. kép, mely arra is felhívja a figyelmünket, hogy a saroktorony falazata még az emeleten is kőből készült, továbbá, hogy az épület mindkét végén a saroktorony közötti árkádok befalazása után végezték el a toronyközökben levő részek emeletessé való kialakításával elgondolt bővítést." Ezt az állapotot már nem javították, hanem a korábban megírt módon továbbrontották úgy, hogy 1988 májusában már (8-11. kép) a pusztulás tovább fokozódott. A kastélyt rövid időn belül teljes megsemmisülés, széthordás fenyegette volna, ha a B.-A.-Z. Megyei Tanács elnöksége és az OMF vezetősége 1988 végén meg nem állapodott volna, hogy közös erőfeszítéssel és egyenlő arányú költségviselés mellett megmentik, s az OMF kivitelezői az állagmegóvási munkálatokat már el is kezdték. A szirmabesenyői kastély példázza azt, hogy az utóbbi 45 évben a felelőtlen használat, gondatlan nagyvonalúság, túlzott kihasználtság, s a megfelelő karbantartások hiánya viszonylag rövid időszak alatt is szinte jóvátehetetlen károsodásokat idéz elő, s bizonyítja azt is, hogy ilyen esetekben igen nagy erőfeszítésre, a korábban szükségessé vált néhány millió forintos felújítás helyett, közel évtizedes munkára, több tízmilliós ráfordításra, újjáépítésre van szükség! 25. Agrober 1975. Felújítási terv szöveges része. 64