A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 28-29. (1991)

MARGOT SCHINDLER: Komputerek alkalmazása kultúrtörténeti múzeumokban

KOMPUTEREK ALKALMAZÁSA KULTÚRTÖRTÉNETI MÚZEUMOKBAN (Tájékoztató a bécsi Osztrák Népművészeti Múzeum munkájának tapasztalataiból) MARGÓT SCHINDLER A néprajzi szak számára - amint azt Klaus Roth 1989 decemberében az Osztrák Népművészeti Múzeumban tartott előadásán megjegyezte - két lehetőség kínálkozik a számítógép témájának napirendre tűzéséhez. Ez egyrészt a komputernek a népművészeti-néprajzi kutatás szempontjából mint objektumnak a figyelembevétele, miután tény, hogy az utóbbi években egyre olcsóbbá váló műszaki berendezéseknek a tömeges elterjedése következett be úgy a szolgálati, mint a magánélet területén az ún. személyi számítógépek által, és ez magával hozta a mindennapi élet és a szabadidő-kihasználás jelentős következményeiként mindenekelőtt a fiatalabb emberek szemléletváltását, másrészt a komputerrel mint kutatási eszközzel való tevékeny foglalatosság. Az első területhez tartoznak a legutóbbi idők kutatásai, melyek a komputerrel foglalkozók különféle társaságát és érintkezéseit hozzák felszínre, és ezen formák követőit a fejlődési fokozatok szerint mint a „komputer-kultúra"-val megjelölt fenoménokat analizálhatjuk.

1 Ezalatt a komputeres játékok különböző típusait, a komputergrafikát mint a mai „irodafolklór" részét, a komputeres kommunikációt (telefonhálózat vagy adattovábbító/TAP-vonal útján) a rejtjellel ún. komputerhernyóval zárolt programokat, az úgynevezett „vágások -at és az ehhez hasonlókat kell érteni. A második területtel való foglalkozás, nevezetesen az elektronikus adatfeldolgozás a kultúrtudományokban sokkal régebbre tekint vissza, nevezetesen a 60-as évekre, amikor még nem volt szó a PC-k tömeges elterjedéséről, csupán esetenként adódott lehetőség a nagy központi számítógépek elérésére és használatára. Az első alkalmazási kísérletek mindenképpen beszűkültek a népművészeti-néprajzi kánonnak egy-egy szűk tartományára, nevezetesen mese/mondakutatásra, ahol a nyelvészek és a szociáltudományok képviselői már tapasztalati támogatást nyújtottak és ezeknek a szerkezeti központosítása rendkívül alkalmasnak/célszerűnek tűnt a népköltészet szerkezeti, statisztikai és tartalmi elemzésének mennyiségi módszereket is átfogó alkalmazására. A komputerek néprajzkutatási területen való alkalmazásával kapcsolatos módszertani viták 1. Dieter Bildbauer 1989 novemberében tájékoztatta az Osztrák Néprajzi Múzeumot egy kísérleti stúdiumról, ami az Osztrák Tudományos Akadémia Szocio-Ökonómiai Kutatásfejlesztési Intézetében zajlott éppen, és a „Műszaki akceptáció személyi számítógéppel például szabadidőalkotás céljára" címet viseli. A „műszaki akceptáció" mint fogalom itt nem csupán a technika vagy műszaki készülékek alkalmazását jelenti; a műszaki eszközök alkalmazásának összességét. A téma kapcsán a néprajz átmeneti helyzetben van a készülékek mindennapi használat irányában való alkalmazhatóságának bővítését illetően, és a környező világ minden egységében való műszaki domináns tekintetében. Ehhez hasonlóan vélekedik Herald Bauerenreiter is a „Komputerek hatása az ifjúsági biográfiában". Esettanulmány: BlOS-ban 1989/2. sz. füzet 239-253. 625