A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 28-29. (1991)

SZILAS A. Pál: Hitről és evolúcióról a 20 század végén (Magyar és német nyelven)

fejlődés vég(?)szakaszában alakult ki a több trillió molekulából felépített, tudathordozó ember. Az ember testi fejlődése az elmúlt évtízezredekben gyakorlatilag megszűnt, szellemi tulajdonságainak hordozószerve, agyminősége és annak teljesítőképessége kivételével. Az ember fejlődése most már elsősorban szelleme fejlődésében folytatódik. Minden ember az Isten teremtménye, utóda, fia. Vannak tökéletlenebb Káinok és vannak tökéletesebb Ábelek. A kiemelkedő szellemű, az emberiség jövője érdekében legtöbbet tenni tudó és akaró Ábelek közelítik meg legjobban az ideális istenfia alakját, ők az emberiség érdekében munkálkodó és esetenként életüket áldozó tudósok, gondolkodók, a jobb jövő kívánalmát hirdető próféták, az isteni cél „élharcos" gyermekei. Ilyen nagy hatású, kiemelkedő istengyermek volt Jézus. Az ő tanításában a merőben új a mindenki felé irányuló szeretet volt. A hindu vallásban is pozitív jelentősége van a szeretetnek, de ez nem az emberiség felé irányul, hanem a „szeretethordozó" tökéletesedését szolgálja. Izrael szent könyveinek tanításában is szerepelt a szeretet, ez azonban csak a kiválasztott nép és Isten kapcsolatára vonatkozott. Jézus viszont arra hívta fel tanítványait, hogy mindenkit: a pogányokat, a bűnösöket, sőt, az ellenségeiket is szeressék. Mit is jelent a szeretet? Két szeretettípust kell megkülönböztetni. Az egyik a szív, a másik az ész szeretete. A szív szeretete, vagy nevezzük érzelmi szeretetnek, gyakran nehezen indokolható, esetenként kideríthetetlen gyökerű, néha logikátlan. Sokszor nehéz lenne megmondani, hogy miért szeretünk egy színt, egy ételt, egy foglalkozást; miért vagyunk szerelmesek éppen ebbe az asszonyba, férfibe. Van azonban egy ésszel irányítható másik szeretettípus is, amelynek a lényege egy jónak tartott cél érdekében vállalt önzetlen tevékenység és kooperáció más emberekkel, esetenként segítségnyújtás más embereknek. Kooperáció olyanokkal, segítség olyanoknak is, akikhez - esetleg - semmi érzelmi szál nem kapcsol. Bár igaz, hogy a kétféle szeretet nem zárja ki egymást, együtt is jelentkezhet és egymás hatását fokozni képes. A társadalom egyedeinek egymást támogató együttműködése óriási mértékben képes megnövelni a rendszer szinergizmusát, hatékonyságát. Új tanok - még a legönzetlenebbek és legközérdekűbbek is - ellenállást váltanak ki az aktuális hatalom képviselőiből. Azokból, akik féltik pozícióikat, privilégiumaikat, vagy ezektől függetlenül hisznek a rendszerben, amiben élnek, tevékenykednek. Az új tanok hirdetőjének hinnie kell igazságában, hogy vállalja mindazt a nehézséget, amit szándékai, tanítása, tettei váltanak ki. Esetenként az élete is veszélyben lehet. „Megszállott"-nak kell lennie. - Számítania kell arra, hogy tanításának társadalmi eredménye, gyümölcse az ő életében már nem biztos, hogy beérik. Önzetlennek is kell lennie. - Nem minden igehirdetőből lesz a társadalomfejlődés szempontjából pozitív és maradandó hatású próféta. Egyedül a Közel-Keleten mintegy 2000 vallás keletkezett. Mindegyik mögött vallásalapítót, igehirdetőt kell feltételeznünk. Az ezrek közül csak néhány vallás lett időtálló (elsősorban a zsidó, keresztény és az iszlám), s ezekhez kapcsolódóan csak néhány próféta neve és személyének máig is ható kisugárzása maradt meg. Nehéz lenne kianalizálni, hogy a társadalom milyen kritériumok szerint választotta ki a fennmaradó vallásokat és hagyta elenyészni a többieket. (A juharfa sok ezer magja közül is kevés fogan meg.) Az azonban nagyon valószínűnek látszik, hogy a fennmaradó vallások létező társadalmi igényt elégítettek ki, azaz „magjuk jó talajba hullott". Alapítójuknak kiemelkedő képességű embernek kellett lennie, aki koncepciójával, egyéniségével, tetteivel nagy tömegekre tudott hatni. Ez a magasabbrendű szellemi élet megvalósulására irányuló tevékenység összhangban van a világ szerves életének korábbi fejlődési irányával, amely állandóan újabb és tökéletesebb szervezeteket produkál. A szellemi fejlődés ilyen pozitív szellemi impulzusok hatására nő, erősödik. Jézus is ennek érdekében munkálkodott. Élete, működése szükségképpen konfliktushoz vezetett a fennálló rend képviselőivel, ő tisztában volt tetteinek várható következményeivel. 617