A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 28-29. (1991)

SZILAS A. Pál: Hitről és evolúcióról a 20 század végén (Magyar és német nyelven)

Földön, míg kialakult az az „ősleves", amelyben a szerves élet sejtjei létrejönni és szaporodni képesek voltak; hogy ismét milliárdnyi év telt el addig, míg bonyolult sejtfejlődés eredményeként megszületett a növény- és állatvilág. És az sem változtat a teremtés tényén, hogy a tudathordozó ember a Föld eddigi léte 24 órájának utolsó percében alakult ki az erre már testileg, szervezetileg alkalmas, akkor legfejlettebb állatcsaládból. Isten világtörvényekkel, és nem esetenkénti rendelkezésekkel irányítja a kozmikus működését. Világunk egésze, a kvarkoktól a tejutakig csodálatos alkotás, amire mindinkább rádöbbenünk, amióta a tudomány és technika lehetővé tesz egy-egy bepillanvallások létező társadalmi igényt elégítettek ki, azaz „magjuk jó talajba hullott". Alapítójuknak kiemelkedő képességű embernek kellett lennie, aki koncepciójával, egyéniműködését. Világunk egésze, a kvarkoktól a tejutakig csodálatos alkotás, amire mindinkább rádöbbenünk, amióta a tudomány és technika lehetővé tesz egy-egy bepillantást. Nem csoda-e az emberi elme számára - a sok között - a DNS kettős spiráljának szerkezete és annak genetikus szerepe? Azonnal zavarttá válna az élet logikája, ha esetenkénti beavatkozásokra épülne. A róka ragadozó, hússal él és táplálja utódait. Ha a menekülő nyulak oltalomkérését egy égi erő meghallgatná, a rókák kivesznének és a nyulak degenerálódnának. A rókák és a nyulak nemzetsége, a ragadozók és a növényevők számos fajtája, a fajok sokfélesége mégis fennmarad és továbbfejlődik. Ha az egyed „fohászkodását" az Isten nem hallgatja meg, az nem azt jelenti, hogy Isten nem létezik. Csak más, mint amilyennek az ember el tudja képzelni, emberi tulajdonságokkal felruházva. Többszörösen is felmerülhet az elmondottak és a bibliai szó szerint vett teremtéstörténet közötti ellentét. Mi is az utóbbi lényege? A Biblia szerint az Isten megteremti a boldog és örök életre alkotott emberpárt. Egy valamit azonban megtilt nekik: almát enni a tudás fájáról, ők a tilalmat áthágják, s ezért Isten kiűzi őket a paradicsomból. Tettük következményei büntetésül kihatnak utódaikra is. Az Atyaisten csak akkor bocsát meg az emberiségnek, ha egyszülött fia kiengesztelésül vállalja a kínos kereszthalált, ezzel megváltja az emberiséget. A történet első részére lehet olyan magyarázatot adni, hogy az szimbólum, valójában nem kell ténylegesen rossz tanácsot adó, kígyóvá vált Luciferre és almára gondolni. Legyen ez „valami engedetlenség". Az Isten bibliai reakciója azonban nem egy despota uralkodó jelleméről mintázott viselkedés? Nem ellentmondás-e, hogy a mindenható Teremtő tökéletlen emberpárt alkotott? Mindentudó és nem látta előre az emberpár rövidesen bekövetkező „működési hibáját"? Azt a hibát, amit még a tudás almájába való beleharapás előtt, tehát a naiv tudatlanság állapotában követett el? Végtelen kell, hogy legyen az Isten igazságérzete, s mégis ő - az emberalkotó - önmagát nem, csak a teremtményt és vétlen utódait marasztalja el. S akkor bocsát csak meg, amikor tiszta lelkű és személyében teljesen ártatlan fia kínhalált vállal! Ez, a felelősséget részben vagy teljesen ártatlanokra hárító, haragvó és bosszúálló istenről alkotott kép csak torz emberi szülemény lehet. De ha ez így van, akkor ki volt Jézus és miért halt meg? Mit tett az emberiségért? Jézus, az Isten fia. Van-e szokványos értelme annak a fogalomnak, hogy Jézus az Isten fia? Biztosan nincsen, ha egy emberi családra és annak létrejöttére gondolunk. Elgondolkoztató azonban, ha arra a kérdésre kísérelünk meg választ adni, hogy van-e egy nem ivarosán szaporodó élőlénynek gyermeke. Áttételesen igen, van. Egy baktérium utódot hoz létre, amelynek tulajdonságai megegyeznek vagy nagyon hasonlóak az övéhez, tehát van utóda, ha úgy tetszik: fia. Isten már volt, amikor más élőlény még nem létezett. Emberi értelemben fia nem lehetett. Isten a saját szubsztanciájával, energiájával, törvényszerűségeivel hozta, hozza létre a kozmoszt. Egy igen bonyolult 616