A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 28-29. (1991)

SZILAS A. Pál: Hitről és evolúcióról a 20 század végén (Magyar és német nyelven)

HITRŐL ÉS EVOLÚCIÓRÓL A 20. SZÁZAD VÉGÉN SZILAS A. PÁL Életterünk, a Föld. Az embert körülvevő közvetlen és távoli környezet állandóan változik. Földi változásokról tanúskodnak az egymástól szétváló és vándorló kontinensek, vulkánok létrehozta hegyek keletkezése, homokká morzsolódó hegyek eltűnése. Ezt mutatja tavak, beltengerek keletkezése, majd feltöltődése és szárazföldi síksággá, vegetációval borított rétté válása. A Föld keletkezését mintegy 4,5 milliárd évvel ezelőttre becsülik a szakemberek. Az első ismert szerves élőlénymaradványok, algák, 3-4 milliárd esztendősek. A szerves élet fejlődése azóta jól követhető a korban egymás után következő földtani rétegekben. A Földünket körülvevő kozmosz is változik. Az űrszondák fényképei a Marson vulkánok működését és árvizek nyomait mutatják. A csillagászok a kozmosz tágulását észlelik. Minden, ami létezik, mozog és változik. A változás iránya gyakran már egyértelműen meghatározható, homályban elsősorban a kezdet és a vég rejtőzik. A teremtés és a teremtő. Földünk a kozmosznak méreteiben jelentéktelen, de a szerves fejlődés szintje tekintetében kiemelkedő tagja, része. A Biblia szerint a Földközpontos világot Isten hat nap alatt teremtette. Ha ezt az állítást a ma embere már csak szimbolikusnak, naivnak is tartja, alig lehet józan ésszel azt szembeállítani, hogy a passzív ősközeg a semmiből, „önmagától" keletkezett. A teremtés létrehozott egy ős-szubsztanciát (anyag és energia?), amely feltehetően lényegesen homogénebb szerkezetű volt, mint mai világunk, és olyan törvényszerűségeket, amelyek a változások végtelennek látszó sorozatát indították el. A teremtés teremtőt feltételez. Az ősanyagot és az évmilliárdokon keresztül fennmaradó ősenergiát teremtő és az abban végbemenő változások törvényszerűségeit létrehozó Valakit, Istent, nem lehet emberi tapasztalaton alapuló fogalmakkal, mondatokkal definiálni. A teremtő léte és az isteni teremtés szempontjából azonban lényegtelen, hogy földi világunk keletkezése nem szó szerint a Bibliában leírt módon ment végbe; hogy az elmúlt évtizedek meteoritvizsgálatai azt mutatják, hogy nemcsak a Földön, hanem más, ma már széthullott égitestekben is létrejött a szerves fejlődés, az élet valamilyen szintje; és lehetséges, hogy a kozmosz sok-sok milliárd égitestje között számos olyan van, amelyen tudathordozó élőlény is kifejlődött. Az isteni teremtés tényét nem cáfolja az a lehetőség sem, hogy a földi szerves fejlődésre alkalmas őssejt nem itt a Földön, hanem más égitestről került hozzánk sugárnyomás-szállítással, vagy el nem égett meteorit belsejében, vagy valamikor, valahonnan idelátogatott űrhajósok tudatos „oltásának" vagy nem tudatos „fertőzésének" hatására. A kozmosz minden eleme egy összetartozó rendszer része, amelynek létét, mozgását, változásait, egymásra hatását mindenütt és mindenkor ugyanazok a törvényszerűségek határozzák meg a Teremtő szándéka, akarata szerint. Lényegtelen, hogy a földi lét fejlődésfokozatai nem teremtésnaponként, „varázsütésre" jöttek létre, hogy milliárd év telhetett el addig a 615