A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 28-29. (1991)
JOÓ Tibor: Pusztuló kastélyok Borsod-Abaúj-Zemplén megyében
val kialakított szentélyzáródása. A kiugró négyszögletű saroktornyok egyemeletesek, a tornyok közét a 19. században a kastély mindkét végén és szintjén beépítették, s ezeken a részeken konzolokon nyugvó vasrácsos erkélyt találhattunk. A tornyok között mindegyik oldalon külső bejárat, s a négy bejárathoz csatlakozó előterekből, középfolyosókból történt a helyiségek közötti közlekedés. A főhomlokzatokat erőteljes koronázópárkány, a tornyokat körülfutó osztópárkányok, az ablaknyílásokat keretelések és szemöldökpárkányok hangsúlyozták és díszítették. A kastély téglalap alaprajzú tömbjének hosszúsága: 58 m, az épülettömb szélessége: 16,50 m; az északi és déli toronypár közti távolság: 48 m. A keresztszárny nyugati oldalon való kilépése: 9 m, a keleti oldalon 4,70 m. A kastély helyiségeinek alapterülete: 1162 m 2 . A nagyterem mintegy 80 m 2-es. A pincében mind a négy terem, mind a folyosó dongaboltozatos; a földszint helyiségeinek többsége síkfödémmel volt lezárva. A hosszanti tetőgerinc magassága: 10,52 m. A jellemző falvastagság: 0,87-0,95 m; a tornyoknál: 0,85 m; a kápolnánál: 0,97-1,17 m; de vannak 1,37-1,40 m vastag falszakaszok is. A Szirmay család itteni kastélyépítésének előzményeiről meg kell említeni, hogy a mai Szirmabesenyő, Sajóbesenyő és Alsókelecsény 1939-ben történt egyesítése folytán keletkezett. 16 Sajóbesenyő már a 17. század elején a Senyéi, majd a Szirmay család birtoka volt. Alsókelecsény a 14. században már fennállott, de az 1544. évi törökdúlás következtében teljesen elpusztult, végleg néptelenné vált. Határát a szendrői vár tartozékává nyilvánították, majd a 17. században ez is a Senyéi, illetve a század végén a Szirmay család birtokába jutott. Miután 1674-ben a Miskolc melletti Szirma falut lakói az áradások és a török adóterhek miatt elhagyták, földesura, Szirmay István Lipót királytól kiváltságlevelet eszközölt ki arra, hogy Szirmáról elfutott jobbágyait letelepíthesse Alsókelecsény puszta határában, s ezt az újranépesített települést családi nevéről Szirmabesenyőnek nevezhesse. De újjáéledt Sajóbesenyő is. A néhai Szirmay István elkobzott javainak 1686. augusztus 26-i összeírásában Szirma nevű helységnél a következőket olvassuk: „van itt egy nemesi curia is, ahol valójában a templom áll, a másik részről pedig a földesurak engedélyével a prédikátor (tehát a ref. lelkész - J. T.) lakik". 17 Az vitatható, hogy a Szirmay család mikor kezdte el a kastélya építését, s az is, hogy az ottani melléképület falából kikerült - 1646 évszámmal ellátott - kandallópárkány e kastélyból származik-e, hiszen írásos adatok csak arról ismeretesek (az 1769. évi egyházlátogatási jegyzőkönyvből), hogy „a községben van egy falazott kápolna az urasági kastélyhoz kapcsolva . . .", ahol csak akkor miséznek, ha a gróf vagy a grófné otthon van. „Ezt a kápolnát 1754. évben a néhai Szirmay Tamás építtette és Szt. Mihálynak szentelték." A falu plébániatemplomát a Szirmayak 1755-ben saját költségükön kezdték építtetni, de csak 1762-ben készült el, amikor menházat és ispotályt is létesítettek a szegények gondozására. Bár a 18. század közepén a falu lakosságának már a kétharmad része katolikus volt, Sajóbesenyő kőtemplomában még református prédikátor működött, a katolikus hívekről miskolci minoriták gondoskodtak, előbb mint a kastély házi káplánjai, 1762-1792 között pedig mint ott lakó plébánosok. 1851-ben Fényes Elek írja 18 Szirma-Besenyőről: „nevezetes épülete: gr. Szirmay István laka szép angolkerttel . . .", majd 1861-ben Luppa Péter a Felsőborsodi képekben említi 19 : „. . . jobb felől a Sajó közelében Szirma-Besenyő vagy Kelecsény tűnik fel, a gróf Szirmayak csinos lakházával és angolkertjével". 16. Soós /., 1985. 146. 17. Baranyai B.-né-Csemyánszky M., 1967. 2/575. 18.. Fényes E., 1851. IV. 140. 19. Luppa P., 1861. Vasárnapi Újság, 196. 59
