A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 28-29. (1991)
BAKÓ Ádámné: Egy 18. századi imaszőnyeg vizsgálata és restaurálása
• ' tást kis teljesítményű porszívóval végeztem úgy, hogy a szívófejre tüllt helyeztem, hogy a szívással az esetleges lazán illeszkedő csomókat ne bontsam tovább. A felületi tisztítást nedves tisztítás követte. A szőnyeg állapotfelmérése alapján a nedves tisztítást lehetségesnek és szükségesnek ítéltem meg. A nedves tisztításnak vannak előnyei és hátrányai is. Előny, hogy nedvesség hatására a gyapjú hajlékonysága, puhasága nő, viszont a rostok gyengülnek. Igen nagy a gyapjú vízfelvevő képessége (saját súlyának 50-60%-át képes magába szívni), ez a hosszabb áztatásra levérző színezékek miatt gondot jelenthet. Igen gyors, hatásos vízeltávolítást kell a nedves tisztítás során alkalmazni. Előny, hogy a vízben oldódó szennyeződések mosás útján eltávoznak, nagymértékben javítva a szőnyeg esztétikai megjelenését. A nedves tisztítás elvégzése előtt színtartóssági próbát kell végezni. A színtartóssági próbát a felületi pH-mérés előzte meg, melynek eredménye 5,4 pH-érték, 7 pH alatti, tehát savas a szőnyeg felületének kémhatása. A felületi pH-mérés azért szükséges, hogy a megfelelő kémhatású mosóoldatot tudjam alkalmazni. A felületi kémhatás mérése után elvégeztem a színtartóssági próbát. Először Hostapon (anionos felületaktív anyag) desztillált vízzel készített 5%-os oldatával végeztem, melynek kémhatása semleges volt. A mintát fehér vászon alapra helyeztem, megcseppentettem az oldattal, majd üveglemezekkel alaposan lepréseltem. Amennyiben az alsó, fehér alap rövid időn belül megszíneződik, az alkalmazott mosóoldatban levérzés várható. A piros szín 2-3 perc után levérzett, de hasonló eredményt adott a 2%-os Hostaponos oldat is. Végül a 0,02%-os Prevocell (nem ionos felületaktív anyag) tartalmú mosóoldat bizonyult alkalmasnak, ebben egyik vizsgált minta sem vérzett le. A nedves tisztításhoz mosófürdőt 13 alkalmaztam, melynek összetétele: felületaktív mosóanyag: Prevocell, visszaülepedés-gátló: CMC (karboxi-metil-cellulóz nátriumsója), mosófürdő folyadék: lágyított víz, koncentráció: Prevocell 1 g/l + 0,05 g/CMC Na-sója, lágyított vízben elkészítve. 1 g Prevocell koncentrációja ebben az esetben az a kritikus koncentráció, melynél a szőnyegnek biztos, hogy egyetlen színe sem vérzik le. A mosófürdő mennyisége egy-egy mosásnál 150-200 liter volt. A mosófolyadékot szivacs segítségével, óvatosan tunkolgátva vittem fel a szőnyeg felületére. A szőnyeg teljes felületét nagyméretű kádban vízszintesen kifektetve átitattam. A mosás során, mely első alkalommal 5-6 percig tartott, először sárga lé jött le. Színoldalán áttisztítva az alá helyezett tüll segítségével megfordítottuk, és így is átitattuk a mosófürdővel. Ez a művelet is kb. 5-6 percig tartott. A maradék folyadékkal elárasztva, 5 perc áztatás után, 150-200 liter lágyított vízzel átöblítettük. Ezt a műveletet kétszer megismételve, másodszorra már csak hab jött le a szőnyegből, sárga lé nem. Sajnos olyan sok hab jött, feltehetően előzőleg történt szakszerűtlen tisztítás következtében, hogy a második mosás után az öblítést folyamatosan kis vízsugárral permetezve, meghatározhatatlan mennyiségű lágy vízzel 10-15 percig kellett folytatni. Ez is megerősített abban, hogy mosni kellett. A második öblítés kezdetekor először sűrű, kemény, apró szemű hab keletkezett. A habot okozó, a szőnyegben a korábbi tisztítás során bennmaradt tisztítószer szennymegkötő, elősegíti a levegő nedvességével együtt az oxigénnek és egyéb károsító anyagoknak a behatolását a textilbe, ezért teljes kimosása elengedhetetlen. Az öblítést tehát addig folytattam, míg a habzás meg nem szűnt. Ötször fordítottuk meg a szőnyeget, közben időnként nemcsak permetezve, hanem megúsztatva is próbáltuk a habot eltávolítani. Az utolsó előtti lágy vizes öblítőbe tettem a visszaülepedésgátló CMC Na-sóját. Az utolsó öblítést szivacsos szárítás követte, így sikerült a víz nagyobb részét eltávolítani. Most már sietni kellett, mert elképzelhető, hogy egy bizonyos időn túl 13. Hofenk de Graaff, J.: The Constitution of detergens in Connection with the Cleaning of Ancient Textilies. Studio in Conservation 13. 1968. 122-141. 609