A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 28-29. (1991)
TARCAI Béla: A 30-as évek miskolci fotográfiája (Kletz Károly emlékére)
11. kép. Hólapátolás, 1940 modellt nem idealizáltan, de nem is csak a külső hasonlatosságra törekvő módon fényképezzek Keveset tudtak azonban elmondani az élő, tevékeny ember fotografálásának m °w"f r c ir í', EZ fr, maradt változatla ™l uralkodó a nagy műtermi portréfényképéebtő, ' ^ Ala i dárt ? l PéC l Í JÓZSeftŐ1 ' RÓnaÍ ^nestöl eltanult sablonrendsze^es ebből sarjadt ki a tulrendezett, hamis, idilli hangulatot árasztó, kosztümös emberábráA teljesség és a történeti hűség kedvéért meg kell említeni, hogy a magyar nemzeti stílus megítélése az évtized második felére itthon is megváltozott. Nem is lehelé másként hiszen a tematikai beszűkülés és formai jegyek bármilyen bravúros hangsúlyozása csak zsákutcába vezethetett. A már idézett Kerny István J936-ban maga is határozó tan elítélte, hogy a magyar amatőrök, akik ennél sokkal többre képesek teljesen S^r^H f r klÓr dÍVat ° S éS Sabl ° nOS ábrázolá ^ba, és mivel - h'ük szerint a külföld ezt kedveli, a magyar valóságból mást nem is hajlandók észrevenni. Valójában pedig az volt a helyzet, hogy a külföld is megunta az ismétléseket. Jogosan vetődött fel tehát az igény, hogy a stílus értékeinek megőrzése mellett a tematikát kell változtatni es gazdagítani. A lejáratásban közrejátszott az is, hogy a külföldi fotósok elég hamar APF! n U í an ° zm : l l masolni a. magyarokat. Ennek egy érdekes példája, hogy az A ?* A ~*? h " pasában megjelenő Photoblátter 1935. júliusi számában Vadas Ernő meltan világhíres hbas kepe „Photo Scherl" név alatt jelent meg Ebben a társadalmi és művészeti légkörben a MAOSz budapesti központjának kétségtelen egyeduralma mellett és ellenére, nem csekély küzdelem árán alakultak ki a vidéki bázisok a fontosabb városokban, így Miskolcon is. A vidéki csoportok eev-eev kiemelkedő muveszegyéniség szellemi irányítása mellett dolgoztak, aki S csupán fó 577
