A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 28-29. (1991)

TARCAI Béla: A 30-as évek miskolci fotográfiája (Kletz Károly emlékére)

3. kép. Tavasz, 1933 szaksajtó, kiemelve azt, hogy a magyarok egységes küllemű, nemzeti jellegű kollekcióval jelentek meg. Feltűnt a motívumok eredetisége (a külföld számára újszerűsége), a keresetlenség és az atmoszféra hű tükrözése. Ugyanebben az évben a Camera, a világ legtekintélyesebb svájci szakiapja a luzerni nemzetközi kiállításon bemutatott magyar kollekcióról szokatlanul bő és elismerő kritikát írt, s ebben a magyarokról mint „a fény mesterei"-ről emlékezett meg. Néhány évvel később a berlini Herbert Starke a frankfurti nemzetközi kiállítás kapcsán már vállalkozott arra, hogy a magyar stílus sajátosságait meghatározza. Szerinte a kompozíciós készség, a fényjáték virtuozitása, a különleges fotográfiai kifejezésmódok abszolút egységes felfogása, a fény által megmunkált jelenségek varázsának felfedezése, az életközelség azok a karakterisztikus jegyek, amelyek a magyarok munkáit félreérthetetlenül megkülönböztetik a többiekétől.

4 A teljesség kedvéért álljon itt még néhány számszerű adat a magyar fotók népszerűségi mutatójának emelkedéséről: 1932-ben Luzernben 14, Troppauben 32, Bécsben 76 magyar kép került a falra. 1936-ban, az imént említett frankfurti kiállításon már 121 képet állítottak ki, és korabeli tudósítások szerint a közönség állandóan dugig megtöltötte a magyar termet, mert mindenki csak ezeket a képeket akarta látni. 4. Camera 1936. évi 6. szám 570