A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 28-29. (1991)

BARSI Ernő: Eötvös József sályi évei

író szüleivel együtt Sályba, s itt az 1839/40-es országgyűlés idejéig tartózkodik, ahol végre megnyílik előtte az áhított közéleti tevékenység.

7 Sályból írott levelei azonban arról tanúskodnak, hogy ugyancsak kivette ebben az időszakban is a részét a közéleti tevékenységből, és itt töltött tartózkodása is hosszabb volt, mindezeken felül nagyobb jelentőségű, mint azt általában tartják.

8 Eötvös József életéből ezért e sályi időszakot veszem most vizsgálat alá. Szólok a helyszínről, az Eötvös családnak Sállyal való kapcsolatáról, kastélyukról és annak romantikus kertjéről, az itt élő Eötvös napi munkájáról, „géniuszáról", irodalmi munkásságát ihlető Fáy Ignácné Halassy Jozefáról, sályi időszakának politikai, közéleti tevékenységéről, író barátainak sályi látogatásairól, a faluval való kapcsolatáról, végezetül arról, hogy hogyan él Eötvös alakja a sályi néphagyományban. Súlyhoz fűződő családi kapcsolatok Sály község a Bükk hegység déli nyúlványai között húzódó völgyek egyikében fekszik, 12 km-re a Mezőkeresztes-Mezőnyárád vasútállomástól, 6 km-re az M3-as útvonaltól. Eötvös észrevette ugyan a falu fekvésének szépségét, de a „nyájas fekvése" mellett elsősorban csak „szegény külsejét" látta ennek az „országúttól távol" eső falunak. Nem is sejtette, hogy a magyar történelemnek milyen nevezetes alakjai kötődnek hozzá. Maga Árpád fejedelem is itt járt honfoglaló őseinkkel. Erről Anonymus ír Gesta Hungarorum c. munkájában. „. . . (Árpád) vezér és főemberei elhagyták Szerencset, s átkeltek a Sajó folyón azon a helyen, ahol a Hernád vize beleömlik. A Hejő vize mellett ütöttek tábort, egészen a Tiszáig és Emődig, s egy hónapig maradtak ott. A vezér még ott Böngérnek, Bors apjának nagy földet adott a Tapolca vizétől a Sajó folyóig, amelyet most Miskolcnak hívnak, azonkívül odaadta neki azt a várat, melyet Győrnek (Diósgyőr) mondanak. Ezt a várat Böngér fia Bors a maga várával, Borsoddal egy vármegyévé tette. Azután Árpád vezér és nemesei innen felkerekedve, a Ny arád vizéig (most Sályi patak) vonultak, s tábort ütöttek a patakok mellett (Sályi és Kácsi patak) attól a helytől kezdve, melyet most Kacsnak mondanak. Árpád itt nagy földet adott Ócsádnak, Örsur apjának. Őrsur, a fiú aztán ott, annak a folyónak a forrásánál várat épített, amelyet most Örsur várának hívnak."

9 A földvár ma is áll, a tövében lévő Váralja falu házait ugyan rég betemette az idő, de ha az új házak alól előássa azokat a régész ásója, mindennél beszédesebben szólnak honfoglaló őseink életéről, magas kultúrájáról. Á sályi ásatásoknak „felbecsülhetetlen a jelentősége" - írja az ásatásokat jelenleg is vezető Mesterházy Károly.

10 A jelenlegi Magyarországon egyedülálló, hogy egy honfoglalás kori magyar vezér családjának birtoklását egészen a XVII. század második feléig megszakítás nélkül végigkísérhessük. Örsur családja, melyet később már unokájáról, Tiboldról neveztek, elszaporodván, lejjebb húzódott a völgyekben, s faluk sorát alapította. így Sályt, Darócot, Gesztet, Leányfalut. Az utolsó sályi Tibold 1660-ban fiúörökös nélkül halt meg, felesége Kakasfalvi Csuda Zsuzsanna azonban vagyonát 3000 forintért megváltotta a család leánytagjaitól. A fiatal özvegyet pedig egy igen tekintélyes ember, Négy esi Szepessy Pál vette feleségül. így az ő nevén fut tovább Örsur utódainak sályi birtoka. . 7. Sőtér István: Eötvös József. Bp. 1953. 8. Barsi Ernő: Emlékek a sályi Eötvös-kastélyról. Borsodi Szemle. Miskolc, 1967. 4. sz. 9. Anonymus: Gesta Hungarorum. Bp. 1977. 10. Mesterházy Károly: Az Örsur nemzetség Váralja faluja. Falvak, mezővárosok az Alföldön. Szerk.: Nóvák László-Selmeczi László. Nagykőrös, 1986. 94.