A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 28-29. (1991)

FÜGEDI Márta: A gyermekmunka a matyóságnál

A matyók helyi hagyományai, a zárt közösség elvárásai következtében a nevelés középpontjában a munka és a szigorú vallás-erkölcsi normák elsajátítása állt. A közösség legfőbb értékmérői is erre vonatkoztak'. Értékelték és elismerték az ügyes, szorgalmas, munkabíró, azaz „jó dógos" fiatalt. Nem hagyható figyelmen kívül emellett az sem, hogy a matyók országos arányokat meghaladó szaporodása következtében is a sok gyerek, a „nagy család" a mezőkövesdiek életének természetes része volt. A gyermekek családon belüli helyzetét így nagymértékben az határozta meg, hogy minél kevesebb gondot okozzanak a család munkájában, s minél előbb részt vállaljanak a családi munkamegosztásban. A tanulmány a matyó gyermekek munkába való belenevelődését, a családi munkaszervezetben való résztvételét mutatja be korcsoportonként, e tagolódáson belül is kiemelve az életszakaszok helyi jellemzőit.

8 A kisgyermekek életében szinte egyszerre jelent meg a munka és a játék, a kettő ebben az életkorban sokszor el sem választható egymástól. Játékaikban a gyermekek a felnőttek munkáját, életét utánozzák, így a munkát részben játékszerűen tanulhatják meg, és nem válik el egymástól a tanulás kényszer és a játék szórakozás jellege. A játéknak tehát komoly gyakorlati funkciója van a paraszti munka megismerésében és a paraszti életmódra való felkészítésben.

9 A közös játékok mellett már meglehetősen korán szétválik, elkülönül nemek szerint is a gyermekjáték: a fiúk az apjuk, a lányok pedig anyjuk munkáját játszották idejük jelentős részében. A kislányok babát készítettek csutkából, két fadarabból. Ruháját, fejét a helyi viseletnek megfelelően igyekeztek elkészíteni, így már a babák öltöztetése is a viselet összeállításának szabályaira tanította a kislányokat. A babázás kapcsán elsajátították a családban látott gyermekgondozást, nevelést, szokásokat, s ezzel gyakorolták, elmélyítették ilyen témájú ismereteiket. A kislányok eljátszották a hagyományos családi ünnepeket, keresztelőt, lakodalmat és temetést is. Főzőcskéztek az ünnepnek megfelelően, jelzésszerűen elkészítették az egyes szokások kellékeit, tárgyait, kiosztották a szerepeket. A kisfiúknak állatok, szerszámok, járművek kicsinyített mása készült krumpliból, csutkából, kukoricaszárból, fadarabból. Egész állatcsapat összegyűlt így, hozzá vályú, gémeskút is. Ezekkel aztán a jószágokkal kapcsolatos mindenfajta munkát el lehetett játszani. A játék mellett a munka a mindennapi életnek is természetes része volt, egészen kicsi gyermekkortól. Már a 2-3 éves kicsi gyerek is kapott apró megbízásokat, kisebb feladatokat: „hozd ide, vidd ki, fogd meg munkát". Ezzel egyrészt „rászoktak a dologra", másrészt pedig a feladat lekötötte őket, nem kellett a felügyeletükre, fegyelmezésükre külön gondot fordítani. Sokszor csak azért ad megbízásokat az anya a kisgyereknek, hogy lefoglalja. A néhány éves gyerek már tudta ringatni kistestvére bölcsőjét, vagy beszédével, játékával lekötötte az ülcsikben, állókában lévő kisebbet, s ezzel tehermentesítette anyját. A gyermek ügyeskedését, igyekezetét ugyan néha megdicsérik a felnőttek, de csak módjával, így a munkában való részvétel, a feladat elvégzése a gyermek számára már kiskorban természetes kötelességgé válik. A 4-5 éves gyermek már komoly segítséget jelentett a ház.körül.

10 Tűzrevalót, vizet hordtak, az étel előkészítésében segítettek, részt vettek a nagytakarításban, sepregettek, poroltak, virágot locsoltak, segítettek a csirkék, jószágok ellátásában, megfésülték, felöltöztették kistestvérüket. „Kicsi húzta a kisebbet" - mondták. „Mikor édesanyánk kora reggel elment a templomba, kiadta, mit végezzünk el, mire hazajön. NaA tanulmány egy terjedelmesebb, a matyó fiatalság hagyományokba való belenevelődésének folyamatát és helyi jellemzőit vizsgáló munka része. A játék és munka összefüggéseihez vö. Kresz M., 1949. 64., Németh L, 1966. 244. és Gazda K., 1980. 134. Vö. Dala J.-Erdélyi T., 1941. 49. 484