A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 28-29. (1991)

VIGA Gyula: A tésztakészítés sajátos eszköze a magyarságnál (csigacsináló táblácskák)

széket is, s tánc zárta le a munka végét; ahogy a Hajdúságban mondták: eltaposták a csigát, eltaposták a csiga végét.

31 Aligha tévedünk, ha azt gondoljuk, hogy a díszes csigacsináló eszközök megléte nem vonatkoztatható el attól, hogy használatukra általában a jelzett társas munkák alkalmával került sor. Az sem véletlen, hogy a díszes példányok csak ott bukkannak fel, ahol szokás volt a közös tésztakészítés. Ezeknek a tárgyaknak a többsége szerelmi ajándék volt, melyeknek sajátos szerepe, megkülönböztetett funkciója volt a női közösség együttes munkája során. A csigatészta manapság piaci árusoknál is megjelenik, akik más tésztafélék, tejtermékek, s egyéb portékájuk mellett kínálják azt. Városi háziasszonyok is gyakran vásárolnak ilyen tésztát falusi ismerősöktől, vagy ismerőseik közvetítésével. Ennek korábbi hagyományai is kimutathatók. Az 1930-as években a debreceni piacon is árulták a csigát,

32 de tudunk házaló tésztaárus asszonyokról Pozsonyból és Aradról is. Aradtól Tolnai Vilmos olyan házaló asszonyokról is tudósít, akik helyben készítették el a tarhonyát és a csigatésztát a háziak téli szükségletére.

33 A bükkalji falvak asszonyai Eger, Mezőkövesd és Miskolc piacain árulták tésztájukat. Mindezt, a fenti adatok ellenére is újabb jelenségnek kell tartanunk, a falu-város munkamegosztása legújabb kori velejárójának, mivel a parasztaszszonyok mindig idegenkedtek attól, hogy nem saját gyúrású tésztát főzzenek a levesbe. Ezért nem használták a közelmúltig - idősebbek ma sem - a bolti tésztakészítményeket. Ezek befogadása a polgárosodás sajátos jele a táplálkozás területén. 9. kép. Mívesen faragott fa csigacsináló a 18. század végéről, Katona József Múzeum, Kecskemét (Kiss Béla felv.) A csigacsinálók típusai és elterjedésük Eszközünk típusainak vizsgálata során kézenfekvőnek tűnik Ecsedi István tipológiájának követése, aki a Debrecen környéki példányokat anyaguk szerint csoportosítot31. ÚMTSZ. I. 819.: Trencsény i. m. 256.; Bóka László 1931. 98.; Ecsedi I. m. 46. 32. Ecsedi i. m. 46. 33. Tolnai i. m. 128. 472