A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 28-29. (1991)

VIGA Gyula: A tésztakészítés sajátos eszköze a magyarságnál (csigacsináló táblácskák)

A TÉSZTAKÉSZÍTÉS SAJÁTOS ESZKÖZE A MAGYARSÁGNÁL (CSIGACSINÁLÓ TÁBLÁCSKÁK) VIGA GYULA Bátky Zsigmond tudományos tevékenységét végigkísérték a munkaeszközökkel, apróbb használati tárgyakkal, azok formai, funkcionális és történeti problémáival kapcsolatos vizsgálatai.

1 Ezek között megkülönböztetett figyelmet szentelt a konyha, a sütés-főzés szerszámkészletének, mivel szerinte ezek a legősibb eljárásmódok és legprimitívebb eszközök továbbörökítői, s számosnak bizonyára „prehisztorikus" analógiái is kimutathatók.

2 Éppen ezért sajnálatos, hogy miközben a magyar néprajzban az elmúlt évtizedek során több eszköztanulmány készült, elsősorban a gazdálkodás területéről, s némelyik monografikus igénnyel, a konyhai eszközök, az élelemkészítés szerszámai ma még jobbára nélkülözik a szintetizáló feldolgozást. Az elmúlt évtizedek során felhalmozódott történeti adatok (elsősorban inventáriumok), alkalmanként régészeti leletek, s különösen a közgyűjteményekben fellelhető, jelentős mennyiségű „néprajzi" tárgy nemcsak lehetővé tennék, hanem sürgetnék is az effajta feldolgozást. Ennek a munkának azonban ma még számos akadálya van, köztük legfontosabb a közgyűjtemények tárgykatalógusainak hiánya. Jelen tanulmány egy apró konyhai eszköz vizsgálatával kíván adalékokkal szolgálni az ételkészítés szerszámkészletének és hagyományainak feltárásához. A magyar népi táplálkozásban - tájanként eltérő jelentőséggel ugyan - fontos szerepet játszottak a különböző levesek, köztük a különbözőféle húsokból főzöttek. A húslevesekbe az asszonyok többféle tojásos, gyúrt tésztát készítettek, s külön táji hagyománya alakult ki annak, hogy az egyes levesfajtákba milyen formájú tészta a legízletesebb, legalkalmasabb. Ezek között megkülönböztetett szerepe volt annak a tésztaféleségnek, amelyet az elnyújtott tésztából, aprócska bordás eszközön fofmáztak meg egy kisméretű orsócska segítségével (1. kép). E gyúrt tészta készítéséhez többféle eszközt ismert a magyarság, melyek elterjedése - hasonlóan e tésztaféle ismeretéhez sajátos területi megoszlást mutat, s felveti a történeti, valamint a kulturális érintkezéssel kapcsolatos folyamatok vizsgálatának igényét. Utalnom kell rá, hogy Bátky Zsigmond „Útmutató"-ja, amely mindmáig nélkülözhetetlen segédlet a népi kultúra materiális területének vizsgálatához, nem említi ezt az eszközt. Aligha tévedünk, ha ennek okát is a tárgy elterjedésének alább részletezett rendjében keressük.

3 1. Gunda Béla 1978. 34-53.; Gunda Béla-Krompacher Bertalan-Szendrey Ákos 1939. 363-374. 2. Bátky Zsigmond 1906. 174. 3. Bátky Zsigmond 1906.; Bátky A magyarság néprajza táplálkozás-fejezetében már ír erről az eszközről, s a vele készített tésztaféléről. Erre az szolgálhat magyarázatul, hogy a Néprajzi Múzeum gyűjteményéből az 1920-as évekig hiányoztak ezek a tárgyak, s akkor Debrecenből és környékéről kerültek oda, némelyikük talán a debreceni múzeum duplumai közül. Vö. még: Bátky Zsigmond é. n. II. 80. 465