A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 28-29. (1991)

FÜVESSY Anikó: A mezőcsáti fazekasság történetére vonatkozó újabb adatok

1969-ben Szentirmai László újabb gyűjtése került a Néprajzi Múzeumba, melyből közel hetven tárgy volt csati készítésű. Köztük egy újabb, addig nem ismert fazekasnév, Nagy Sándoré szerepelt 1837-es datálású kisbutykoson.

8 A Mezőcsáton dolgozó fazekasok sorát tovább bővítette a vásárosnaményi múzeum 1963-ban leltározott butellája, melyet Molnár József készített 1845-ben.

9 Az újabb tárgyi anyag arra utalt, hogy Mezőcsát fazekasságának kutatása még nem tekinthető lezártnak. A tiszafüredi kerámia történetével foglalkozva - főként ifjú Nagy Mihály (18211855) munkásságát értékelve - elkerülhetetlenné vált a mezőcsáti adatok áttekintése, az ottani anyakönyvek vizsgálata. Ez kezdetben arra irányult, hogy a mezőcsáti díszítőmotívumokkal is dolgozó ifjú Nagy Mihály itteni, esetleges kapcsolatait felkutassuk, mivel korábban ezt a jeles fazekast csati születésűnek tartották, akiről úgy vélték, hogy Tiszafüredre áttelepülve honosította meg a mázas kerámia gyártását.

10 A füredi fazekasság kezdeteinek kutatásakor már korábban áttekinthettem a miskolci fazekascéh iratait is, melyek az anyakönyvek anyagával kiegészülve, a csati fazekasság korai időszakát érintő új adatokat hoztak felszínre. Az adatok pontosításártöbb esetben hátráltatták a minimális információt tartalmazó anyakönyvek, melyek házasságkötésnél a vőlegény szüleinek nevét csak elvétve, a menyasszony szülei közül pedig csak az apáét közölték, és nem tüntették fel a házasuló felek életkorát. A születési anyakönyvekben általában csak az apa neve szerepelt, s még a halotti anyakönyvek sem utaltak a foglalkozásra. A gyakoribb vezetékneveknél - és a fazekasok zöme ide tartozik - a korai időszak vizsgálatánál főként a miskolci céhiratokból lehetett kiindulnunk. A miskolci fazekascéh legénylajstromában, melyet 1768-tól vezettek, az első csati fiatalt név szerint nem említették: „Ao 1798 Die 11 Mártii . . . Tsak ugyan Miskoltzi tanítván Tsatrul Sarmazott, Válastot magának Tsudafa virágsal".

n Mint miskolci tanítvány, vélhetően ez lehetett vándorlásának első állomása, így ezt a fiatalt a mezőcsáti születési anyakönyv 1780-1782 közti éveiben kereshetjük. 1793-tól a céh számadáskönyve is fennmaradt, melyben az ide szegődő inasok neve is szerepel a szegődtetéskor és szabaduláskor befizetett pénzösszeg regisztrálásakor. Csudafavirág igazi nevének tehát a számadáskönyvben elő kell fordulnia; legnagyobb valószínűséggel az 1793-1798 közti időszakban. Későbbi adatok arra utalnak, hogy helyi tanítványok esetében a virágnév választással a szabadulást követő második-harmadik hónapban találkozunk. Ez, az eddig még ki nem derített szokás a legény élet egyik állomása, mely valószínűleg valamilyen kisebb szertartáshoz - pl. az artikulusok megismerése, együttivás - kötődött. Ha ezeket figyelembe vesszük, csati fazekaslegényünk 1795 körül szegődhetett miskolci tanítványnak, mert ekkoriban a miskolci fazekascéhnél általában három évre szegődtették az inasokat. Ismert csati fazekasnév ebben az időszakban a számadáskönyvben nem fordul elő. 8. Kresz M., 1969. 87-88.1.; NM. 68.33.1. 9. Vásárosnaményi Beregi Múzeum 63.95. leltári számú tárgya. 10. Domanovszky Gy., 1953. 33.; 1981. 184-185.; Kresz M., 1969. 87-88. 11. Herman Ottó Múzeum történelmi dokumentációi (ezután: HOM) 79.4.1-2.; HOM 76.13.3. 414