A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 28-29. (1991)

HOFFMANN Tamás: A parasztházak fűtése (Előzmények, technikai megoldások. – Európai vázlat)

A falu azonban, ha nem vált iparcikkfogyasztóvá, ezt a színvonalat csak jelentős késéssel érte el. Például Dánia és Svédország városi házaiban a XIV-XV. században már kezdtek kéményeket építeni, de a falu még sokáig nélkülözte házain ezt az építményt. Linné még azt tapasztalta, 1749-ben Schonenben utaztában, hogy ott a parasztok nem tartják a kéményt lakásuk szükséges kellékének, „szobájuk sarkában tűzhely van, amit egész télen át fűtenek. A füst az ajtón tódul ki, mert nem ismerik a kürtőt". Bár az állami adminisztráció a XVII. század vége óta rendeletekkel buzdította őket, hogy e kürtő felállításával tegyék tisztává házaikat, ám a dologból sokáig nem lett semmi. A parancsot - ahogyan 1727-ben kelt beadványukban írják-nyomorúságuk okán nem tudják végrehajtani. A panaszok ellenére Linné később leírta naplójában, miként állítanak házaikra új divat szerint szükséges - kürtőket. Ebben az időben ez már tömeges gyakorlatnak számított a kontinensen. Még olyan területeken is tökéletesíthették a lakások fűtéstechnikáját, ahol a kályhák és a szobák ismerete a középkori lakáskultúra elmaradhatatlan tartozéka lett, de a parasztok többsége vonakodott kéményt is építeni házába. Vogelsberg vidékének falusi lakásviszonyait vizsgáló kamarai hivatalnokok 1786-89-ben kérdőíveket küldtek szét- a népesség életfeltételeit tudakolandó. A válaszokból kitetszően a tetősíkot átütő kéményt sehol sem ismernek, de sok helyen még a tűz feletti kürtő is hiányzik, s mindössze a fedémen hagyott lyukon át gomolyog a padlástérbe a füst és emiatt nagyon gyakran fognak tüzet a szalmatetők. Ahol a hiányolt kürtőt mégis elkészítették, deszkából ácsolták össze vagy sövényből fonták, ezután sárral betapasztották. Az előbbi módon a fenyőerdők övében, északon, és később keleten eszkábáltak kürtőket, míg az utóbbit a lombos erdők övében építkező parasztok készítették el, tehát a németek, a lengyelek, a magyarok, a horvátok, a szlovének, a morvák és csehek (Európa közel felének falusi lakossága), de nem a középkor végén, hanem a XVIIIXIX. században. A lakás higiéniájára irányuló igyekezet valamivel korábban figyelhető meg a kontinens nyugati felén, ahol a kőépítkezés mesterembereket foglalkoztató igényessége, valamint a téglaépítkezés egyaránt szükségessé tette a gúla alakú kürtők, majd folytatásukban emelkedő kémények építését. Az olcsóbb anyagokból építkező vidékeken természetesen utánozták az időtállóbb anyagokból épített - várakban és polgárházakban látott - előképeket. Az Alpokban és a Jurában a XVI-XVII. században gúla alakú ácsolatok jöttek divatba, és ezek mintául szolgáltak a Duna mentén dél felé hatoló építkezési divatnak. Másfelől a kőépítkezés klasszikus tartományaiban Észak-Olaszországtól és Kelet-Franciaországtól egészen Lotharingiáig, másfelől a Pireneusokig és azon túl is Spanyolország, sőt Portugália kőben építkező falvaiig mindenütt a boltozatos konyhák födémét hosszabbították meg oly módon, hogy az kürtőként el is vezesse a füstöt. Az így keletkezett építmény tehát a konyha tartozéka volt, amit a húsfélék konzerválására is felhasználtak. Angliában a középkor végének nagy gazdasági átalakulása a kőépítkezés és az emeletek ráépítését jelentette. A földszintes házak konyhái és a tűzhely mögötti válaszfalon át fűtött térség már a középkori földesúri gazdaságokban épített úrilakokban szűk lakásnak bizonyult. A válaszfal síkjának emelésével alakították ki.a kürtőt, majd annak hosszabbításában a kéményt, és az egész komplexum kiegészítéseként a lépcsőt, ami az emeletre vitt. Minthogy az emeleten fűtetlen hálókamrákat képeztek ki, gyakorlatilag csak a földszintet fűtötték. Az építkezések nagy korszaka 1570-1640 közé esett, s azokat a paraszti rétegeket juttatta új, kényelmesebb lakáshoz, amelyek átvészelték a gazdaság átszerveződésének nagy társadalmi megrázkódtatásait, majd az elkerítések, a piaci spekulációk és kölcsönök világában anyagilag gyarapodva kapcsolták életüket a piacközpontú városi élet feltételeihez. Maga az építőanyag is kereskedelmi cikk lett, a téglát például a XVI. század végén már sokan a falusi építkezésekhez is importálták 403