A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 28-29. (1991)

HOFFMANN Tamás: A parasztházak fűtése (Előzmények, technikai megoldások. – Európai vázlat)

szokása. Míg az ezredforduló táján a kemence építése azokra a területekre korlátozódott, ahol a januári középhőmérséklet -3°, —4°, a középkorban ez a határ nyugatabbra tolódott, és a kemence építésének szokása meghódította azokat a közép-európai tartományokat is, ahol a januári átlaghőmérséklet -1°. A történtek a technikai kultúra fejlődésével, másfelől a kora középkor és a középkor nagyarányú népességvándorlásaival vannak kapcsolatban. A városok iparosai mindenütt jobb körülmények között élnek, mint a parasztok. Volt, ahol ezt telepesek valósították meg. A IX. századi Magdeburgban például még 3,40 x 4,20 m alapterületű veremépítményekben húzták meg magukat az emberek, de a X. században már 4,70 x 6,80 m alapterületű házakat építettek, a vázát gerendából ácsolva, a falait fonva és tapasztva. Prágától délre, a Moldva egyik kanyarulatában Hradistke településen a X. században még veremházakban laktak, de a XIII. századra itt már forgalmi csomópont keletkezett, ahol a lakosság cölöpöket ásott a földbe, közeit befonta és betapasztotta sárral, hogy felépítse házait. A Tábor melletti kisváros (Sezimovo Usti) lakói viszont a XIIIXIV. század fordulóján már kőfalú házakat építettek. A XII-XIII. századból háromosztatú épületek leletei a kemencés, nyílt tűzhelyes fűtésmód és a lakóhelyiségek további tagolódásának fejlődését igazolják. Zantoch földvárában, Niedergörsdorf (Jüterburg mellett) három helyiségből állnak. Zantochban a rómaiak padlófűtéséhez hasonló módon fűtöttek. Háromosztatú épületek maradványait találták a XII-XIII. századból a csehországi Levy Hradec és a Keleti-tenger melléki Gdansk városokban. Iparosok és kereskedők és nemesek laktak bennük, a mellékletekből legalábbis nem lehet paraszti lakosságra következtetni.

9 A járószint alatt húzódó tűzhely a római kolóniák határán túl is bizonyítja a padlófűtés adaptálását. A XII. századtól ezt a fűtésmódot alkalmazták több kolostorban is, például a ciszterciek egyik württembergi apátságában (Maulbornban) vagy Schleswigben, a Johanniskloster épületében. Ugyanígy fűtötték Lüneburgban és Göttingenben a városházát is a XIII. században. A várak, a városok és a kolostorok lakói letagadhatatlanul kényelmesebben éltek, jobb lakáskörülmények között a középkor évszázadaiban, mint a korszak kezdetén. Terjedőben volt szinte a kontinens egész területén mindenütt (ahol a várak és a transzkontinentális kereskedelem tengeri és szárazföldi útvonalait használó forgalom hasznát élvező városok épültek) a nagyobb alapterületű, a jobban fűthető és funkcionálisan célszerűbb elrendezésű lakások aránylag nem is sokféle típusa. Kedvezőtlenebb volt egyelőre a helyzet falun, de itt is elkezdődött már a célszerűbb és kényelmesebb otthont adó lakóházak építésének új korszaka. A lakások fűtéstechnikájában azonban egyelőre még szinte semmiféle újítás nem változtatott a lakáskultúrán. Savanarola, a firenzei orvos ( + 1462) még arról írt, hogy a németek körében meglehetősen gyakori a szembetegség, amit a stuphaeban való huzamos téli tartózkodás okoz. Ez a baj - mondja -, a Friaul és Féltre, másrészt Trient vidéki olaszok körében is teljesen általános. 9. Bantelmann, 1955: 24. skk., Bantelmann, 1964: 224-39., Baumgarten, 1980: 12. skk., Donát, 1980., Filipowiak, 1975: 190-208., Gautier, Maison, Halbaut - Maho, Le, 1984., Hanglid, 1976/1: 405. skk., Háuser, 1976: 89-106., Griep, 1976: 127. skk., Hensel, 1975/1: 176-89., Holubowicz, 1956., Kudrnác, 1955: 61-75., Leciejevich, 1975/11: 209-30., Richter, 1975/11: 238-57. 389