A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 28-29. (1991)

GADÓCZINÉ FEKETE Éva: Egy elmaradott terület felzárkózásának történeti földrajzi lehetőségei

A múlt század második felében kibontakozó kapitalizálódási folyamatban területi értékként, a területi fejlődés hordozójaként itt, az ország északi részében az ipari fejlődés számára hasznosítható nyersanyagok, az exportképes nagy mennyiségű árut előállító agrárgazdaság szempontjából kedvező természeti adottságok, a gyáripar kialakulásának alapjait jelentő ipari kezdemények és koncentrált munkaerő s nem utolsósorban a vállalkozó és/vagy iparos réteg jelentette. Ezek az elemek a majorsági gazdálkodás nyomán kialakult szélsőséges birtokviszonyok, a természeti adottságok, a megyén belüli területi munkamegosztásban létrejött egyoldalú agrár jelleg és az aprófalvas településhálózat miatt nem voltak jelen a vizsgált területen. A struktúraváltás elmaradása a 20. század elején egyre érezhetőbben jelentkező gazdasági-társadalmi feszültségek kialakulásához, a trianoni békeszerződéssel megbontott megyén belüli munkamegosztás széthullásával, a 30-as évek általános gazdasági válságával felerősítve, végső soron a terület elmaradottságának fokozódásához, a „sötét Ab'aúj" megnevezés kiérdemeléséhez vezetett. A „szocializmus építésének" kezdetével ismét olyan területi értékek váltak uralkodóvá, melyekkel a vizsgált terület nem rendelkezett. Az immár határ menti, az előző fejlődési periódusnál már eleve hátrányos helyzetből induló agrárgazdasági, aprófalvas, városhiányos terület a gyors ipari fejlődés biztosítására, a munkásosztály uralkodó szerepének erősítésére törekvő rendszerben ismét nem juthatott kedvező pozícióba. A korszak által nem értékelt természeti adottságai, az uniformizált agrárgazdaság veszteséggel előállított termékei mellett a terület csak az aprófalvakban jelentkező munkaerő mennyiségével kapcsolódhatott be a területi munkamegosztásba. Az ipari centrumoktól való nagy távolság, a közlekedési peremhelyzet és a települések alapellátásának fejletlensége következtében azonban a munkaerő csak nagy áldozatokkal vált a lakóhely megtartása mellett értékesíthetővé. Ugyanakkor a városok fogadókészsége is az elvándorlásra ösztönözte a népességet. A nagyarányú elvándorlás nyomán a társadalmi struktúra torzulásai pedig mára maguk is a fejlődés gátjaivá váltak. Encs városkörnyéke szempontjából tehát az 1945 utáni korszak is a lemaradás további elmélyülésével járt. A terület elmaradottsága a rendkívül szűkös gazdasági potenciálban, a munkaerő értékesítésének nehézségeiben, a népesség biológiai és szellemi újratermelését szolgáló ellátó funkciók gyengeségében, a torz társadalmi struktúrában, a még mindig erős elvándorlásban egyaránt megnyilvánul. Korunk változásai azt mutatják, hogy napjainkban is egy értékváltás van folyamatban. A korábbi területi értékek helyett várhatóan egyre nagyobb szerepe lesz a területi fejlődésben a természeti környezet tisztaságának, a természetes életmód és mezőgazdálkodás lehetőségének, az információ birtoklásának és hozzájutási lehetőségeinek, az innováció centrumaitól való távolságnak, a folyamatos innováció tőkeerőben jelentkező anyagi, és a népesség képzettségében, műveltségében, vállalkozó készségében testet öltő szellemi feltételeinek, a helyi társadalmak kezdeményező és önigazgató szerepének. A felzárkózás esélyeinek kihasználása pedig - a megelőző lehetőségekhez hasonlóan - most is attól függ, hogy a terület hogyan találja majd meg a helyét az új értékek alapján szerveződő területi munkamegosztásban. A természeti környezet tisztasága - a sors fintoraként éppen a korábbi fejlődési hullámokból való kimaradásnak köszönhetően - adott. Ezen túl azonban semmi sincs, ami a fenti értékrendszer alapján a terület értékét növelné, s a már elindított fejlesztések sem ebbe az irányba hatnak. Az infrastruktúra, azon belül is a közlekedés és hírközlés jelenlegi állapota, valamint a népesség életlehetőségeit, magasabb minőségi szinten való újratermelődését meghatározó ellátó funkciók, a népesség kor szerinti összetétele, jelenlegi műveltségi, képzettségi állapota nem képvisel értéket. Az információs hálózat kiépületlensége és a helyi társadalom gyengesége is az új típusú fejlődési irányvonalhoz való csatlakozás gátját jelentik. Ezen gátló tényezők felszámolása lehet 375