A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 28-29. (1991)

GADÓCZINÉ FEKETE Éva: Egy elmaradott terület felzárkózásának történeti földrajzi lehetőségei

között volt erős, amikor is a terület népességszáma 6,4%-kal csökkent. Ezen belül a Csereháton 9,6%-os, a Hernád-völgyben 4,3%-os, a zempléni részen 15,2%-os volt a népességfogyás. 1965-70 között valamivel mérsékeltebb, 4%-os fogyás következett be. Figyelemre méltók a zempléni peremvidék és a Cserehát magterületének települései, ahol a népességszám az elvándorlások következtében évi 2-5%-kai esett vissza. A nagyarányú elvándorlás egy ördögi kört nyitott meg: Az aktív, fiatalabb népesség elvándorlásával csökkent a szülőképes korosztályhoz tartozók száma, ami később az elvándorlásból adódó lélekszámveszteség mellett a születések számát is csökkentette. Tehát folyamatosan csökken a lélekszám és a kontraszelekció következtében minőségileg is gyengül a helyi társadalom. Az öregedő, egyben csökkenő népesség infrastrukturális ellátása egyre kevésbé gazdaságos, így a termelési és az infravagyon, valamint a fejlesztési lehetőségek is leépülnek. Ez az eltartó és az ellátóképesség abszolút vagy relatív csökkenését eredményezi. Romlik a munkaerő értékesítési lehetősége is, hiszen az alacsony színvonalú alapképzés, a kedvezőtlen kulturális lehetőségek nyomán csak viszonylag rosszul fizetett, alacsony presztízsű pályák állnak nyitva a felnövő generációk előtt. Mindezek következtében csökken a településhez való kötődés, növekszik az elvándorlás és az egész kezdődik elölről, egyre alacsonyabb szinten, amíg csak van olyan ember, aki elvándoroljon. Végül olyan torz demográfiai struktúra jön létre, hogy a település társadalmi szférájának leépülése miatt nem marad esély a többi szférák felélesztésére, a település animálására. Ez a folyamat indult tehát be az encsi városkörzet csereháti és zempléni részének falvaiban a 60-as években. A falvaknak a -korábban még tömeges elhalásukat természetesnek, sőt kívánatosnak tartó - politika a nagyvárosok telítettségéből adódó problémák megjelenése után kezdett jelentőséget tulajdonítani. Bár a modell alapvető sajátosságai - a hatalom centralizáltsága, a redisztrubúciós elosztási rendszer, az iparfejlesztés mindenekelőttisége, a maradékelvű infrastruktúra-fejlesztés ... - nem változtak, öntörvényszerűen és az elsősorban a városok gondjainak enyhítését szem előtt tartó központi politika által szorgalmazottan is a 60-as évek végétől bizonyos dekoncentrációs folyamat indult be. Ugyanakkor valamelyest nagyobb teret kapott a mezőgazdaság, és új elemként jelentkezett a területi fejlődés centrumtelepülések fejlesztésén keresztüli kiterjesztésének az alapellátás szükségszerű biztosításának, a területi egyenlőtlenségek csökkentésének gondolata is.

86 Ennek köszönhetően Encs, mint a terület kijelölt központja, dinamikus fejlődésnek indult. Az encsi Vegyesipari KTSZ-en belül lehetővé vált egy konfekcióüzem beindítása. Központi döntésű beruházásokkal a Budapesti Bútoripari Vállalat létrehozott egy gyáregységet, mely a városkörnyék legnagyobb létszámot fog. lalkoztató üzeme lett. A Budapesti Szíjgyártó KTSZ az Encshez tartozó Abaújdevecseren egy labdagyártó kisüzemet indított be, a tsz-ek társulásával pedig egy fafeldolgozó üzem is létesült. így az Encsen foglalkoztatottak száma az iparban kb. 900 főre növekedett. Ugyanakkor a városkörnyéken csupán a Miskolci Textilfonó krasznokvajdai és a PANYOVA gönci konfekcióüzemét említhetjük

57 Ezek azonban mind leányvállalatok, melyeknek az anyaüzemtől való függőségük miatt a közvetlen munkalehetőségen túli területfejlesztő szerepe meglehetősen csekély. Az infrastrukturális fejlesztések is megnövekedtek Encsen. A 70-es években 42%os volt a lakásállomány növekedése. A víz- és csatornaépítkezéseknek köszönhetően a közüzemi vízhálózatba bekapcsolt lakások száma 225-ről 902-re (78,5%) emelkedett, létrehoztak 3 körzeti orvosi rendelőt, beindult az öregek napközi otthona, 125-tel bővült az óvodai férőhelyek száma, 8 tanteremmel bővült az iskola, lényegesen szélesedett a kereskedelmi és szolgáltató hálózat. Majd a 80-as években tovább bővült a víz86. Országos Településhálózat Fejlesztési Koncepció, 1972. 87. Nyírő E., 1985. Encs város és városkörzete HTTFK, 1986. 369