A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 28-29. (1991)

GADÓCZINÉ FEKETE Éva: Egy elmaradott terület felzárkózásának történeti földrajzi lehetőségei

EGY ELMARADOTT TERÜLET FELZÁRKÓZÁSÁNAK TÖRTÉNETI FÖLDRAJZI LEHETŐSÉGEI GADÓCZINÉ FEKETE ÉVA I. Az elmaradottság értelmezése, megnyilvánulási formái az encsi városkörzetben A Borsod-Abaúj-Zemplén megye északi részén fekvő, a Cserehát keleti felére, a Zempléni-hegység nyugati peremére és a Hernád folyó völgyébe települt 77 település által alkotott, az 1984-es közigazgatási beosztás szerint encsi városkörzetnek nevezett terület (1. kép) egészét szokás az „elmaradott" jelzővel illetni. De mit is jelent ez a fogalom? Miben nyilvánulhat meg egy terület elmaradottsága?

1 Elmaradottság alatt - a települések tetraéderes modelljéből kiindulva

2 - az adott térség településeit felépítő természeti, társadalmi, gazdasági és infrastrukturális szféráiból valamelyiknek vagy egyszerre többnek is a tágabb környezet, jelen esetben az ország, ül. annak más területeitől elmaradó fejlettségi színvonalát értem. Mint általában a fejlettség, úgy az elmaradottság sem tekinthető pusztán mennyiségi paraméterekkel leírhatónak, s időben és térben változó kategória. A történelem különböző korszakaiban, ill. a Föld különböző tájain más és más tényező jelenítheti meg az elmaradottságot. A természeti szféra „elmaradottsága" a természeti környezet nyújtotta lehetőségeknek a kor termelési színvonalából, a társadalom igényeiből adódó követelményektől való elmaradásában rejlik. Ilyen alapon lehet kedvezőtlen természeti adottságokkal rendelkező területekről beszélni. A vizsgált területen három természetföldrajzi kistáj találkozik, így a természeti adottságok a területen belül is részben különböznek (2. kép). A területi munkamegosztásban való bekapcsolódás természeti alapját a terület egészére jellemző, az Alföldnél hűvösebb, csapadékosabb, borús éghajlat mellett a Csereháton az agyagbemosódásos barna ei dőtalajokon kialakult gyenge termőképességű, errodált termőföld, a nagyüzemi szántóföldi művelésre kevésbé alkalmas reliefviszonyok, a még foltokban meglévő erdők, a szőlő- és gyümölcstermesztésre helyenként alkalmas homokos dombhátak, az építőanyagként hasznosítható homok és kavics, és az újabban felértékelődő tájképi adottságok jelenthetik. A gazdálkodás természeti feltételrendszeréhez a Zempléni-hegység peremvidékén a Csereháténál is gyengébb termőképességű termőföld, az erdőségek, az építőanyagként hasznosítható ásványkincsek tartoznak. Napjainkban itt is jelentős értéket képvisel a környezet tisztasága, tájképi szépsége. Természeti potenciálja alapján a Hernád-völgy a legalkalmasabb a földműve1. Az elmaradottság problémakörének komoly hazai szakirodalma is van. így érdemes megemlíteni az Enyedi György, Laczkó László, Valér Éva által vezetett kutatásokat, valamint a Barta Györgyi, Beluszky Pál, Berényi István, Lukács Jánosné, Perger Frígyesné, Síkos T. Tamás vizsgálatait, melyek esettanulmányokkal is igazolták, hogy az alábbi megállapítások nem csupán hipotetikus jellegűek, hanem Encs térségében is jól kimutathatók. 2. Tóth József, 1988. 16. 351