A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 28-29. (1991)

KONKOLYNÉ GYURÓ Éva: A Zempléni-hegység települései és népessége a második világháborúig

árutermelés feleslegének árusítására létrejött kisebb piackörzetek központjai voltak heti, esetenként országos vásárok tartásának jogával. A földesúr alá tartoztak, de saját bíró és tisztviselő választási joggal. A földesúrnak járó dézsmát egy összegben fizethették meg a város tanácsán keresztül, tehát a jobbágyfalvaknál nagyobb szabadsággal bírtak.

19 Városként említik Sárospatakot 1201-től, Sátoraljaújhelyt 1291-től, Telkibányát 1367-től, Tolcsvát 1398-tól. Ezek a települések ekkor királyi birtokon álltak, így szabad királyi városi szabadalmakat kaptak. A XV. századtól, amikor földesúri birtokká lettek, a források már mezővárosként emlékeznek meg róluk. A XV. században kapott mezővárosi kiváltságot Gönc (1427), Vizsoly (1454), Szántó (1459), Tállya (1498), Szerencs (1490), Tarcal (1434), Tokaj (1476) és Liszka (1461).

20 Abaúj és Zemplén vármegyékben egyedül Kassa emeJkedett tartósan a szabad királyi városok sorába és központjává vált egy Abaúj vármegyén jóval túlterjedő területnek.

21 A középkori településhálózat kialakulásában, a térség politikai és gazdasági életének szervezésében, a közigazgatásban a magán- és közhatalom egyaránt szerepet kapott. A földesúri hatalom a nemesi váruradalmak, a királyi hatalom a szabad királyi városok rendszerén keresztül volt területszervező hatású. A lélekszám becslését az 1332-37-es pápai tizedlajstrom teszi lehetővé. Györffy ez alapján Abaúj és Zemplén vármegyékre 11 fő/km

2-es népsűrűség értéket állapított meg.

22 A XV. századi portaösszeírások Zemplénben folyamatos növekedést mutatnak, Abaújban feltételezhetően a huszita háborúk nyomán csökkenés állt be.

23 A török hódoltság és a Rákóczi-szabadságharc kora A mohácsi vészt követő két évszázadban Abaúj és Zemplén vármegyék döntő politikai szerepet játszottak a három részre szakadt ország életében. A térség a Habsburgok és az Erdélyi fejedelemség közötti hatalmi harcokban gyakran vált frontvonallá, olykor pedig az összekötő kapocs szerepét játszotta, miközben délről a török is fenyegette. A korszak városfejlődésében döntő mozzanat volt a mezővárosok felvirágzása, politikai, gazdasági súlyuk növekedése. A XVI-XVII. században Mád (1591), Erdőbénye (1595) és Bodrogkeresztúr (1610) is mezővárosi kiváltságot kapott.

24 Hegyalja gazdasági fejlettségét mutatja, hogy 12 mezővárosban több mint másfélszer annyi ember élt, mint Zemplén vármegye többi 10 oppidumában.

25 A korban, amikor Európában megindult a feudalizmus bomlása, Magyarországon a paraszti árutermelés fokozatos visszaszorulását és a robotoltató majorságok kiterjedését hozó második jobbágyság bontakozott ki. Hegyalja pedig fénykorát élte, és ennek alapját a virágzó szőlő- és 19. Csizmadia Andor: A magyar közigazgatás fejlődése a XVIII. századtól a tanácsrendszer létrejöttéig Bp. 1976. 47,, 55. 20. Román János: Zemplén megye falusi és mezővárosi iparának termelési viszonyai a XVI-XVII. században. Jobbágytelek és parasztgazdaság az örökös jobbágyság kialakulásának korszakában. - Tanulmányok Zemplén megye XVI-XVII. századi agrártörténetéből, (szerk. Makkai László) Bp. 1966. 577.; Csánki i. m. 198., 200., 201., 339. 21. Varga i. m. 22. 22. Györffy i. m. 54. 23. Vargái, m. 21. 24. Román i. m. 577. 25. Orosz István: A hegyaljai mezővárosok társadalma a XVII. században. Agrártörténeti Tanulmányok (szerk. Szabó István) Bp. 1960. 4.; Makkai László: Jobbágytelek és parasztgazdaság az örökös jobbágyság kialakulásának korszakában (Bevezetés) 1966.10. Hegyalja 11 mezővárosa - Sárospatak, Sátoraljaújhely, Olaszliszka, Tolcsva, Tállya, Mád, Tarcal, Tokaj, Bodrogkeresztúr, Erdőbénye, Szerencs - Zemplén vármegyéhez, Abaújszántó pedig Abaúj vármegyéhez tartozott. 342