A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 28-29. (1991)

TARCAI Béla: Magyarok a nyugati hadifogolytáborokban

MILITARY GOVERNMENT OF GERMANY Churchill a kemény elbánás módszereivel kezdetben nem értett egyet, bár később hagyta magát meggyőzni. Hasonlóképpen gondolkodott Mackenzie King kanadai miniszterelnök, sőt ő mindvégig ellenezte azt is, hogy a Nemzetközi Vöröskeresztet zárják ki a hadifoglyok gondozásából. A táborokban keringő hírek szerint az angolszász szövetségesek azért nem engedik el foglyaikat, mert arra számítanak, hogy háború törhet ki a Szovjetunió és közöttük, s ebben a konfliktusban szükség lehet a lefegyverzett katonákra is. Ennek a híresztelésnek másik változata az volt, hogy az angolok azért bánnak jól a foglyokkal, mert így kívánják őket egy következő háború céljaira megnyerni. Ennek a feltevésnek volt is némi alapja. A potsdami konferencián és később a Szövetséges Ellenőrző Bizottságban szovjet részről több ízben kifogásolták, hogy Norvégiában és az angol zónában német hadiszervezetet és csapatokat tartanak fegyverben. A le nem szerelt egységek létszámát egyes források 3-400 ezerre, mások másfél millióra teszik. A németek oldalán harcoló, idegen nemzetiségű katonák, lettek légyen akár szövetségesek, akár önkéntesek, természetszerűen osztoztak a közös sorsban. A kemény elbánás mindenkire egyaránt érvényes volt. Különbséget nem is nagyon lehetett tenni, hiszen a magyarok és az olaszok kivételével minden más nemzet fiai német egyenruhát viseltek. A megkülönböztetés csak jóval később érvényesült, amikor egyrészt maguk a foglyok kezdték nemzeti hovatartozásukat hangsúlyozni, vagy másrészt, amikor egyes nemzetiségeket előnyben részesítettek az elbocsátásnál. Különleges elbánást nem lehetett elérni, legfeljebb annyit, hogy a nagyobb nemzetiségi csoportokat a németektől elkülönítsék és saját táborparancsnokságot állítsanak fel. Az ilyen intézkedések azért is célszerűnek tűntek, mert a németek és más nemzetiségiek között elég gyakran adódtak összetűzések. A jaltai megállapodás szerint eredetileg három megszállási övezet alakult ki, szovjet, angol és amerikai. A francia zónát 1945 nyarán az amerikaiak által megszállt területből hasították ki. Az angolok Németország északnyugati részein, az első nagy elbocsátási hullám lefutása után kb. 2 millió foglyot őriztek. A magyarok számára még csak következtetni sem lehet, mert csak részadatok állnak rendelkezésre. Az ellátási gondokat úgy oldot318