A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 28-29. (1991)

TARCAI Béla: Magyarok a nyugati hadifogolytáborokban

5. kép. Magyar katonák a büderichi táborban. (Schiroky Sándor rajza, 1945) gyár Tábori Hírlap" 1945. május 27-i száma pl. meleg szavakkal emlékszik meg Szűcs Sándor ezredesről, aki „idgenben is a mi édesatyánk" volt.

13 Ha valahol és valamikor szüksége volt az embernek társakra, a hadifogságban volt. A mostoha körülmények között még a legedzettebbek is hamar összeomlottak lelkileg. A német lágerzsargon ennek a lelkiállapotnak a kifejezésére hamar megalkotta a „Stacheldrahtkoller" - a szögesdrótroham fogalmát. Nem volt elszigetelt jelenség, hogy a lelki egyensúlyát vesztett fogoly szinte önkívületi állapotban rohant neki a szögesdrótnak, leginkább éjjel, amikor biztos volt, hogy a tiltott zóna megközelítése miatt lelövik. A franciák pl. Saint Jean d'Angelyben ezt úgy próbálták megelőzni, hogy éjszakára kívülről lezárták a barakkokat. Egymás között pedig csak egyetlen módja volt az ilyen tragédiák elhárításának: a baráti közösség, amely hol jó szóval, hol drasztikusabb eszközökkel helyre tudta billenteni a megzavart egyensúlyt. Az ilyen közösségek viszonylag hamar kialakultak és többé-kevésbé tartósan működtek, de gyakran fel is bomlottak és újjászerveződtek. A változásoknak külső okai is voltak, mert a véletlen és az állandó mozgás szétsodorta még a legszilárdabb együtteseket is. De ok lehetett a szétbomlásra az is, ha valami belső viszály repesztette fel az egységet. Gyakori volt a kiközösítés is. Aki pedig akár saját elhatározásából, akár a kiközösítés révén magára maradt, az menthetetlenül elpusztult. A civil társadalomban kialakult és a hadseregben új tartalmat kapott együttélési fogalmak, mint a bajtársiasság, a barátság, emberiesség átértékelődtek, és csak a kis közösségekben éltek tovább. A körülmények mindenkit arra kényszerítettek, hogy 13. Xántus János Múzeum HD. 77.1.1.12. 316