A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 28-29. (1991)

TARCAI Béla: Magyarok a nyugati hadifogolytáborokban

Amíg a háború élesben folyt, addig a szemben álló hadseregek iparkodtak tiszteletben tartani a Genfi Konvenció előírásait.

5 Az egyik fél csakis akkor várhatott emberséges elbánást a másiktól foglyai számára, ha ő maga is ugyanezt tanúsította. Ez a bizonyos „túszelv" a háború végéig általában érvényesült, bár a hadtörténeti irodalom mindkét oldalon felsorakoztat jogsértéseket. 1945 május elején, amikor a szövetségesek győzelme már biztosnak látszott és nem kellett a megtorlástól tartani, az angol-amerikai egyesített vezérkar engedélyezte, hogy a Németországban foglyul esett ellenséges katonáktól vonják meg a hadifogoly státust és tekintsék őket jogfosztottaknak, akikre a Genfi Konvenció nem érvényes. (A szovjet hadifogságban ilyen gond nem vetődhetett fel, mert a Szovjetunió ehhez a megállapodáshoz nem csatlakozott.) A foglyok átminősítése két lépésben történt. Az előbb említett főparancsnoksági létszámjelentésben még 4 millió védelem alatt álló hadifogoly szerepelt, augusztusban azonban az ebből megmaradottak is jogvesztettek lettek. Az átminősítés adminisztratív aktus volt, erről a foglyokat nem tájékoztatták, ők ezt csak a bőrükön érezték. E döntés következtében a foglyok ellátásában zavarok keletkeztek, a Nemzetközi Vöröskereszt nem gondozhatta őket, nem volt joguk kapcsolatba lépni hozzátartozóikkal, és végül, ami a legfontosabb, munkára lehetett kötelezni őket. Mindehhez járult az az intézkedés, hogy a foglyokat a német polgári lakosság köteles élelmezni és ruhával ellátni. Katonai ellátásban csak végső esetben és csak a minimálisra csökkentett kalóriaértékben részesülhetnek. Ehhez összehasonlításul csak annyit, hogy amíg egy amerikai katona napi kalóriajárandósága 4000 volt, addig egy hadifogoly kezdetben 2000-re, később pedig csak 1150-re tarthatott igényt. Nem lehet meglepő, hogy ilyen körülmények között minden hadifogoly rövid idő alatt kalória-szakértővé képezte magát, és a német tábori zsargonban megjelent egy új fogalom, a „Kalorienjáger" és mindenki tudta, mennyi az ember kalóriaszükséglete a vegetálás és a tevékenység fokozataiban. Mint minden intézkedést, ezt sem egységesen hajtották végre. Voltak táborok, ahol a foglyok folyamatosan kapták a katonák részére rendszeresített egységcsomagokat, de voltak olyan esetek is, hogy az őrök rálőttek az asszonyokra, akik élelmet akartak hozni a táborba. Ebben az időben egész Európa éhezett, óriási kereslet volt tehát mindenfajta élelmiszer iránt. És ahogyan ilyenkor lenni szokott, megjelentek a szorult helyzet vámszedői, és a hadifoglyoknak szánt élelem nem kis része került a feketepiacra, természetesen a táborokon kívül. A táborokban az éhezés és az élelemszerzés volt a mindenkit foglalkoztató gond. Az emberek szinte beteges izgalommal és aggodalommal várták az élelmiszerosztás idejét, saját és sorstársaik megnyugtatására rémhíreket fabrikáltak mesébe illő ennivalókról, étfapokat, ételrecepteket gyűjtögettek, írogattak, és minthogy a tábori konyhai főzés, különösen az első időkben nem volt általános, a rapszodikusan kiosztott nyersanyagok, konzervek, kenyerek igazságos elosztására rafinált módszereket találtak ki. Kevés volt az élelem, de különösen kevés volt a kenyér,.s ezt a magyar gyomor igen nehezen tudta elviselni. Az első hetekben egyáltalán nem volt kenyér, később, ha meg is jelent, egy-egy osztásnál nevetségesen kis mennyiség jutott egy főre. A Bad Kreuznach-i táborban pl. május 16-án volt az első kenyérosztás, amelynél fejenkint 2,5 dkg volt a járandóság. Nem volt ritka eset, hogy az ilyen porciózás veszekedéssel, sőt verekedéssel végződött. Több hadifogoly visszaemlékezései között találhatók tisztek közötti lovagias ügyek rendezését szolgáló jegyzőkönyvek, amelyek az ételosztás közben elhangzott sértő megjegyzések miatt keletkeztek. 5. A hadifoglyokkal való emberséges bánásmódról 1929-ben Genfben létrejött egyezmény, amely szabályozta a foglyul ejtett ellenséges katonák őrzésének, élelmezésének, foglalkoztatásának, egészségügyi ellátásának, fegyelmezésének, postaforgalmának feltételeit és lehetőségeit. 310