A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 28-29. (1991)

TARCAI Béla: Magyarok a nyugati hadifogolytáborokban

félelem és az amerikai-angol röpcédulák reményt keltő buzdítása. Minden katona abban a hitben ringatta magát, hogy a szövetségesek a fegyverszünet után egy-két héten belül hazaengedik őket. így csaknem minden alakulat harc nélkül került angol vagy amerikai fogságba. A fogságba esés körülményei, mint sok minden más is, rendkívül változatosak voltak. Az előnyomuló páncélos alakulatok katonái rendszerint csak tudomásul vették, hogy itt-ott magyar egységek vannak, begyűjtöttek néhány „souvenirt" és folytatták útjukat. A foglyok összegyűjtése, lefegyverezése a katonai rendőrség feladata volt. Sok múlott azon, hogy a mieink melyik hadsereggel és annak melyik parancsnokával találkoztak. A 7. amerikai hadsereg működési területén, Ausztria és Németország határvidékén pl. a leszerelt katonákat - még az SS tagjait is - egyszerűen szélnek eresztették. A 3. hadsereg viszont gondosan szögesdrót mögé dugott mindenkit, akin valamiféle egyenruhadarabot vélt felfedezni. így kerültek be a táborokba tömegével öregek, gyerekek, rokkantak, betegek, sőt nők is, azzal a hirdetett céllal, hogy a háborús bűnösöket, kollaboránsokat, az SS-eket és a nácikat kiszűrjék. Montgomery szerint azonban az amerikaiak, főként Patton tábornagy, a 3. hadsereg parancsnoka puszta becsvágyból törekedett a foglyok számának növelésére. Az angolok szintén összegyűjtötték a foglyokat, de sokkal nagyvonalúbban bántak el velük. Voltak olyan magyar alakulatok, amelyek kézifegyvereiket megtarthatták, ellátták a tábor őrizetét, sőt még közrendvédelmi megbízást is kaptak. Az első nagy fogolytáborok a frontvonal közelében, a megszállt területeken szerveződtek. Találomra kiválasztott mezőn vagy szántóföldön kerítettek körül egy szükség szerinti területet, s itt a foglyok a szabad ég alatt voltak kénytelenek tartózkodni, kitéve az 1945-ben igencsak szeszélyes tavaszi időjáiás viszontagságainak. Ezek a táborok, mint pl. Rheinberg, Bűderich, Bad Kreuznach, Bretzenheim - hogy csak a leghírhedtebbek közül említsek néhányat - átmeneti gyűjtő- és elosztóhelyként, ideiglenes jelleggel kezdtek működni ebben a formában, de valójában hónapokig változatlanok maradtak a körülmények. Nem is változhattak, mivel ezeknek a „csillagtáboroknak" a szervezésére vonatkozó utasítások szerint tilos volt akárcsak ideiglenes épületeket létesíteni. Helyenkint a táborparancsnokság eltűrte, hogy a foglyok gödröket vájjanak maguknak, más helyeken ezeket a védőépítményeket földgyalukkal tüntették el. Az utasítás a szabadban tanyázó foglyoknak fejenkint 16 négyzetméter területet írt elő, s valóságban azonban a túlzsúfoltság volt a jellemző. A már említett bretzenheimi táborban, amelyet eredetileg 60 ezer főre terveztek, 102 ezer volt az átlagos létszám, de volt olyan idő is, hogy 130 ezer fogoly lábai taposták a feneketlen sarat. Később igénybe vették a németek által épített katonai és fogolytáborokat, barakktáborokat, laktanyákat, üzemen kívül álló gyárépületeket is. A rókalyukakat pedig lassan felváltották a sátrak. Egyik-másik ilyen stabil táborban még ott voltak a németek fogságába került francia és szovjet katonák is. Mivel ezek elbocsátása körülményes volt, az a furcsa helyzet adódott, hogy ugyanabban a táborban találkoztak a legyőzöttekből győztessé vált franciák és szovjetek egykori rabtartóikkal. A háború végével az angolszász szövetségesek kb. 7 millió embert gyűjtöttek össze a táborokban. Az expedíciós hadseregek főparancsnokságának 1945. június 11-i jelentése szerint 7 614 794 lett volna a teljes létszám a kontinensen.

4 James Bacque kanadai író szerint azonban, aki mindeddig a legteljesebb és legmélyrehatóbb elemzést végezte a számok körül, azt állítja, hogy a nyilvánosságra került adatok bizonytalanok, mert a helyi parancsnokok kevesebb foglyot jelentettek, mint amennyi a valóságban volt. Bacque az eltérést mintegy másfél millióra becsüli. 4. Bacque 1989. Dokument 4. 308