A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 28-29. (1991)
FÁRI Irén–KŐHEGYI Mihály: Herman Ottó és Reizner János levelezése
Reám nézve a közlés bár kellemetlen, lesújtó - mégis megadással és tisztelettel veszem azt, sőt köszönetemet nyilvánítom egyúttal azon soraiért, a melyeket dr. Lázár hely. polgármester úrhoz intézett levelében mentségemre felhozni szíves volt. 24 Képviselő úrnak hozzám és Lázár úrhoz intézett magán tudósítása már egymagában véve is elég tájékoztató és elhatározó volt arra nézve, hogy a város közönsége Schaufussal a további tárgyalásokat megszakítsa, és hogy ajánlatát visszautasítsa. Magam is azon vagyok és leszek, hogy ez a kérdés letétessék, és ajánlat tevő értesíttessék, hogy Szeged az ő gyűjteményeire egyáltalán nem reflektál. A dolog ilyetén állása következtében a reám kiható kellemetlen megítélések következményeit kénytelen vagyok elviselni. Mégis igen kérem képviselő urat, ha kérésem még nem késett volna el, s ha hivatalos jelentését még nem küldötte volna el, szíveskedjék abban a mentségemül szolgálható szempontokat is kiemelni, s legalább is azokat megérinteni, miket e nemben a h. polgármester úrhoz intézett levelének végsoraiban előadni szíves volt. Igen kérem erre képviselő urat. Én tudom, hogy a valónak, igaznak kimondásától semmi esetben sem fog tartózkodni; de másrészről, a mit eljárásom mentségére felemlíthetőnek talál, szíveskedjék jelentésében megérinteni. 25 Kérésem ismételve, mély tisztelettel vagyok Szegeden, 1894.jan. 31-én alázatos szolgája Reizner János 26 7 Mélyen tisztelt képviselő úr! E hó 6-án kelt megnyugtató sorait köszönettel vettem. Fogadja hálámat szíves hajlamaiért, s nehéz helyzetemben nyújtott segélyeért. 27 Mióta képviselő úrnak nézete és ítélete a Schaufuss-gyűjteményről nálunk részben ismeretessé vált, egész hajszát indítottak ellenem. 28 Nem a szakemberek, hanem olyanok, a kik nálamnál több tájékozottsággal szintén nem bírnak. Elviseltem, s elviselem a támadásokat, mert részben hibás vagyok. Én csak azt sajnálom, hogy a tisztelt urak azon örvendeznek, hogy a dolog nem sikerült, s a tárgyak nem váltak be, nem 24. Reizner Jánoshoz és Lázár Györgyhöz ez ügyben intézett magánleveleiről eddig nem tudtunk, és azok eddig nem is kerültek elő. 25. Herman eleget tett Reizner kérésének, és hivatalos jelentésében mentegette elhamarkodott „szakvéleményét". Fari Irén-Kőhegyi Mihály: Herman Ottó szakvéleménye egy Szegednek felajánlott természettudományi gyűjteményről. A Herman Ottó Múzeum Évkönyve, 22-23. (1983-1984)175-188. 26. MTAK Kézirattár Ms 274/108. 27. A levél nincs meg. 28. A Reizner elleni támadások kezdetben nyilván csak szóban hangzottak el. Később azonban ennek többen a sajtóban is hangot adtak. Tergina Gyula: A szegedi múzeum kérdése. SzH 1894. január 28., Vellay Imre: A múzeum kérdése. SzH 1894. február 10., Vellay Imre: A szegedi múzeum. SzH 1894. február 17., Zsótér László: Alföldi madárvilág. SzH 1894. február 25., Vellay Imrének az volt a véleménye, hogy ne a kereskedőktől beszerzett tárgyakkal legyenek megtöltve a múzeumok, hanem a saját területükön gyűjtsenek, és azt állítsák ki. Hivatkozik Pulszky Ferencnek, a Magyar Nemzeti Múzeum igazgatójának véleményére (Pesti Hírlap, 1892. szeptember 1.), aki szerint a magyar múzeumok a vásárlásokkal helytelen gyakorlatot követnek. Vellay Imre: A múzeum kérdése. SzH 1894. január 21. - A Schaufussgyűjteménnyel két cikkben is foglalkozik. Reizner János leltára alapján bizonyítja, hogy a felajánlott gyűjtemény tudományosan nem felel meg, mert a sok exotikum mellett komoly hiányai vannak. Az ellenvélemény valódi oka is kibuggyan belőle: „Nem valóságos mellőzése ez a hazai tudományos törekvéseknek? Hát az ország második metropolisa szemében olyan alacsony fokon áll a hazai tudományosság, hogy a haza kulturális emelése végett, még mielőtt itthon, hazánkban széttekintett volna, egyenesen külföldi tárgyak után kapkod?" Vellay Imre: A szegedi múzeum. SzH 1894. február 31. Vellay Imre: A Schaufuss kollekcióhoz. Szegedi Napló, 1894. február 2. (továbbiakban: SzN)
