A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 28-29. (1991)

DOBROSSY István: A kávézás elterjedése és a kávéházak története Miskolcon:

ünnepélyesen megnyitottam." Ez a vállalkozás inkább csak a nevében őrzi a kávéházat, a szabályrendeletben előírt elvárásoknak aligha felel meg, hiszen „mindenkor a legtisztábban kezelt kitűnő borok, különböző kávéházi italok, nemkülönben esténként ízletes meleg és hideg ételek lesznek pontosan és jutányosán kiszolgálva." Az eredetet keresve találjuk, hogy Tangli György, mint kávés tart fenn üzletet 1895-ben a Régiposta utcában. Halála után vehette azt át özvegye, s tőle 1906-ban a hirdetést feladó Szűcs Kmetty. 1910-1912 között sem ilyen nevű kávéházzal, sem a régi és újabb tulajdonosokkal nem találkozunk Miskolcon, így aligha volt sokkal hosszabb az élete egy évtizednél a „Tigris"-nek. Ipar Kávéház (1903-1907?) Fiume Kávéház (71895-1903): 1903-ban Guttmann Emil kávéháztulajdonos „Iparkávéház" néven nyitott üzletet a Széchenyi u. 103. sz. alatt. (A mai számozás szerint Széchenyi u. 85.) A Magyar Vendéglős és Kávés Ipar 1907-ben adja közre, hogy a miskolci „Ipar" kávéházat eddigi tulajdonosától Weisz Miksa az ottani „Horváth-szálloda" volt üzletvezetője vette meg.

63 Innen nem lehet nyomon követni a kávézó sorsát. Az épület telekkönyvi adatai annyit árulnak el, hogy a 707 m

2 alapterületű lakóházat és udvarát 1952-ben államosították. (Ez azért figyelemre méltó, mert a vendéglátóipari egységek döntő többségének államosítására 1952-ben került sor.) A házat egyébként 1906-ban vásárolta meg Weiszlovics Samu és Weiszlovics Sidney, s az ő nevük alatt szerepel 1944-ig. Elképzelhető tehát, hogy 1907-1944 közötti időszakban még működhetett a kávéház. Guttmann 1903. évi újsághirdetésében szerepel, hogy megnyitott kávéházát és annak mellékhelyiségeit „teljesen újonnan renováltatta". Nagyvalószínűséggel állítható, hogy Bock József Fiume-kávéházának átalakításáról van szó. Bock kávéháza 1895ben ugyanis már itt üzemelt. Tehát ugyanannak a kávéháznak a tulajdonos és névváltozásáról lehet szó 1903-ban. Kávéház a Török Szultánhoz (71878-?): Egyetlen fotó az ismeretünk erről a kávéházról. Nem utal rá korábban feljegyzés, miskolci naplóírók sem jegyzik meg működését, de ilyen elnevezéssel később sem találkozunk. A felvétel az 1878. évi nagy árvíz idején készült. A kétemeletes épület a vármegyeháza. A kép bal oldalán lévő földszintes ház homlokzatáról botra illesztett szalmacsomó lóg ki. Ugyanolyan, mint a szemközti épületen, a kávéház melletti épületrészen. Ezek a szalmacsomók adták tudtul, hogy friss sör van a korcsmában. Érdekes a kávéház és korcsma elhelyezése egy épületben, de érthető is, hiszen a kávéházakban ekkor még szigorúan tiltották az italfogyasztást (11. kép). Sikorszky'-kávéház (71910-1951?): 1910-ben tűnik fel először a címtárakban a Kazinczy u. 8. sz. alatt, s az üzlet államosításáig ugyanott működött. Az utcanyitás során lebontott, de egykor nagyméretű földszintes házban „Kazinczy cukrászda és kávézó" volt a neve. Az 1930-as évek közepén a Sikorszky család működtette a mai Széchenyi u. 43. sz. alatti Napsugár cukrászda helyén volt „Meteor" automata büfét is. A visszaemlékezések szerint a személyzet helyét gép vette át, de így sem lett jövedelmezőbb a vállalkozás. Nem lehet presszónak sem nevezni, mert olyan kicsi volt a helyiség, hogy nem lehetett leülni. (Ez csak a mai fagylaltos egy része volt, amelyet Piva Carlo vásárolt meg, s bővített jól menő, jól jövedelmező cukrászdává.) Az 1912-es címtár szerint még Sikorszky Gyula vezeti az üzletet, majd később özvegye irányította. Gyermekeik közül az idősebb, Dezső cukrász és bornagykereskedő 63. Magyar Vendéglős és Kávés Ipar, 1907. 11. sz. 275