A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 28-29. (1991)

DOBROSSY István: A kávézás elterjedése és a kávéházak története Miskolcon:

matos lakó szobák, és áruló boltok találtatnak, úgy szinte jó féle asszú szőllő Borok is folyó esztendei Jul. 10. ik. napján szokott reggeli órákban Licitáció szerint, ugyan Miskólczon a' Praefoctorális Háznál a' többet ígérőnek el fognak adódni; erre nézve a' kinek a fent írt Háznál 's Boroknak megvételére kedve vagyon, a' fent írt helyen, és időben ne terheltessenek megjelenni, a' feltételeket pedig addig is bővebben meg lehet tudni a

1 Diós-Győri Praefectorális Hivatalnál. Költt Budán június hónapban 1-ső napján 1822."

I8 A megtartott árver.ésen az épületet a varga céh vásárolta meg. (Az egész objektum leromlott állapotát jól mutatja, hogy míg ára 1816-ban 22 530 Rft volt, addig most mindössze 6023 Rft-ot adtak érte.) Hogy az ezt követő években hogyan funkcionált az egykori háromszobás kávéház, nem tudjuk. Azt viszont igen, hogy 1828-tól gyógyszertár működött a helyén. Ez az évszám azért is sokatmondó, mert ekkor nyílt meg Miskolcon (s ettől a kávéháztól alig néhány tíz méter távolságra, az utca túlsó oldalán) az első cukrászda. Ez volt a későbbi Rabel-Rorárius üzlet, s már a szó modern értelmében cukrászda, ahol természetesen kávét is lehetett fogyasztani. Minden bizonnyal harmadik kávéházunkat kell tisztelnünk abban az uradalmi házban, ahol korábban a görög imaház volt. Ez pedig az ún. Vay-ház (a jelenlegi Széchenyi u. 12. sz.). A 19. század közepén, s főleg második felében a társasági életnek - s közben a kávéfogyasztásnak is - gyakorta van alkalma, s számos színtere a városban. A kávézdák, a kávéházak mellett három cukrászda üzemel, van kaszinó, s a körök mellett a vendéglők is szolgálnak ki kávét, a szállodáknak pedig külön kávéházuk van. A kávéfogyasztás már nemcsak a legelőkelőbb családok között, hanem a polgárság körében is természetes. Egy városunkba látogató idegen a 19. század közepén erről az élményéről naplójában így ír: „1851. ápr. 28. - Csaba falun és Mindszent elővároson keresztül a városba érkeztünk, ahol egy öregasszonynál szálltam meg. A nagyon tiszta ház árkádos volt. Ez azt jelenti, hogy az úri házak közé tartozik, pedig csak alacsony, földszintes épület. - Estve kávézás asszonyomnál. Sok kompliment, pompás és egyszerű aranycsészék és egy háromlábú kisserpenyő az asztalon . . . 1851. ápr. 29. - Délután esett. A háziasszony kávéra hívott meg ..." Bozena Nemcova, a napló írója azt is rögzíti, hogy milyen volt az asztal terítése a kávézáskor. „Mi minden volt itt előttünk az asztalkán. Hányféle tányérka, s mindegyiken más és más, az egyiken édesség, a másikon befőttek! Mind igazán gyönyörű volt: az aranyozott kiscsészék, pohárkák, a selyemmel átszőtt asztalkendők, és középen elhelyezve állt a háromlábú edény tejszínnel. Ezzel később minden társas összejövetel alkalmával találkoztam. Kávét nem isznak többet, mint egy csészével, nem lehet többet főzni belőle."

19 A19. század második felében, vége felé sorra születnek - más városokhoz hasonlóan - Miskolcon is a nyomtatott szabályrendeletek. Ezek az emberi élet egészét átfogják, behálózzák, s így nem véletlen, hogy akad közöttük olyan, amely a fogadó, szálloda, étterem működését szabályozza, vagy éppen a kávémérési iparról, vagy a kávéházakról szól.

20 Még a 20. században is érvényes szabályrendelet definícióit, a vendéglátó egységek csoportosítását elfogadva, az alábbiakban ennek megfelelően rendszerezem én is ismereteimet. A szabályrendelet kimondja általános, rendelkező részében, hogy „Miskolcz város területén a fogadók, vendéglők, kávéházak és kávémérések száma nem korlátoltatik." Ennek következtében több száz, persze különböző színvonalú ilyen vendéglátóhely volt Miskolcon. Nagyon soknak csak a nyitási vagy megszűnési idejét, másoknak teljes 18. Hirdetések a' Hazai 's Külföldi Tudósításokhoz 1822. 46. sz. HOM. HTD. 53.3809.2. 19. Bozena Nemcova miskolci levelei (1851). 1963. 10-11. 20. Szabályrendelet, 1887. HOM. HTD. 53. 3837. 1., Szabályrendelet, 1902. HOM. HTD. 53.2938.1. 263