A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 28-29. (1991)

RÉMIÁS Tibor: Ruehietl Miklós, a szádvári uradalom gazdatisztje mint publicista (1835-1849)

A' szőlőnek csak néhány napokkal ezelőtt fordított hátat a' gunyás metsző; azonban a' gunyás homlitó is imitt amott küzd már a' szőlővesszőkkel. Gyümölcs fáink közül, nagy nehezen, a' som virít már, majd egy hónap óta merő szokásból."

48 „Az 1840. június 24-i nagy jégesőt követően reményünk egyedül a' burgonyában és a zabban fekszik.

49 A nagy jég után a szőlőfürtök, de még a gabona is rothadásnak indultak. Előleges cséplés után 1 kereszt (18 kéve) jégnemvágta rozs 2-2 2/4 PM-t ad, de a jégvágtából - amit sok helyen csak takarmánynak tudnak használni - 1 PM-t nyernek. "

50 Az 1840. évi termésből csak a burgonya és a takarmány

51 lett elegendő mennyiségű. Bár 1841 februárjában már a takarmányból szűkében voltak.

52 Boruk kevés lett, amiért a jeget okolták. Minőségre is igen keveset különbözött az 1837. évitől. Gyümölcsből szinte semmi sem termett. Azt hinnénk, hogy így kevesebb szilvapálinka folyt le a garatokon. Lehet, hogy így is volt, de somból töretlenül bő termést szüreteltek, amiből kiváló és a vidék közkedvelt sompálinkáját nyerték. „A kenyér ellenben szűken termett." Még november végére is sok föld maradt vetetlen, a munkát az esőzések hátráltatták. De a bevetett földek nagyobb része kiázott, kiposadt.

53 Összesítésként álljon itt előttünk még egyszer az uradalmi gabona terméseredménye az ún. „Előleg(es) cséplések" alapján. 1837. 1 kereszt (18 kéve) búzából 1,5 véka rozsból 3 véka 1838. búzából 1 köböl = 2 PM rozsból u. a. 1840. rozsból 2-2 2/4 PM (jégvágta rozsból) 1 PM A hercegi családot valójában egy csöppet sem aggasztotta - nem úgy a helyi jobbágyságot -, hogy a kicsiny szádvári uradalomban a kenyérnekvaló évről évre igen kevéssel kecsegtetett. A többi uradalomból pótolni lehetett e hiány bevételét. Ruehietl 1886-ban így emlékezett vissza az 1842. évi nagy gabonatermés eladási gondjaira: „Néha-néha volt nagy termés, pl 1842-ben hg. Esterházy kisvárdai uradalmában, ahonnét 200 PM-t a rozsnyói piacra föl kellett szállítani a jobbágyoknak. 6 nap volt oda az út. Mádig a kisvárdai jobbágyok, Rozsnyóig a szádvári uradalom jobbágyai szállították. Akkor Almáson laktam, és rajtam volt az eladás gondja. Vékánként egy húszasért (50 kr. kongó). Akkor azt mondták: „Magyarország megfúl a maga zsírjában". Most 44 évvel később - nem mondják, most az államadósság fullasztó voltától kell félni."

54 Piaci árak: A harmincas években az Ismertetőben közzétett cikkei, a szádvári uradalom gazdálkodását közvetlenül érintő tudósításai végén „Piacunk" címszó alatt Ruehietl közzétette a napi gabonaárakat. A gabonaárak - az uradalom szempontjából - a közeli rozsnyói és alsó-metzenzéfi piaci árakhoz igazodtak. Többségében egy áron vagy minimális eltéréssel kelt el a gabona a fenti két, nagy forgalmú piacos helyen. Az alábbi táblázatban foglaltuk össze az uradalmat nagyban érintő gabonaárakat, amit az Ismertető több számában

55 is fontosnak vélt közölni Ruehietl Miklós. 48. Uo. 1840. I. 39. sz. 621-622. 49. Uo. 1840. II. 4. sz. 52-55. 50. Uo. 1840. II. 14. sz. 211-212. 51. A takarmányt emlegetve itt jegyezzük meg, hogy Ruehietl Miklós takarmányozással kapcsolatos cikket sohasem írt, ahogy azt Szinnyei J. a rá vonatkozó cikk bibliográfiában említi tévesen. A Gazdasági Lapokban 1864-ben (9. sz. 125-126.) és 1865-ben (25. sz. 297-298.) is Ruehietl írt cikket, de szerzője a cinfalvi gazdaság mérnöke volt Sopron vármegyében, és nem Miklósnak, hanem Mihálynak nevezték. 52. Ismertető 1841. 22. sz. 346-349. 53. Uo. 1840. II. 47. sz. 743-744. 54. Fővárosi Lapok 1886. 257. sz. 1869. 55. Ismertető 1 $37. 19. és 27. sz., 1838. 13. sz. és 1840. II. 14. sz. 249