A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 28-29. (1991)

NÉMETH Györgyi: Manufaktúrák Magyarországon az 1780-as években és az ipari tájkép formálása

1780 és 1790 közötti évtizedben 7 új nagyolvasztó épült Rimabrézón, Toplicán, Rhónicon, Pohorellán, Tiszolcon és Nagyrőcén.

29 De a nagyolvasztókat továbbra is faszénnel fűtötték. Kudarcba fulladt a kőszéntüzelés bevezetésére irányuló minden kísérlet, mint ahogy az acélgyártás helyes módszerét sem sikerült megtalálni.

30 Bár nem mondhatjuk, hogy a nagyolvasztók manufaktúrák voltak, valójában ugyanazt a szerepet töltötték be a termelés és a munkaszervezés területén a vaskohászatban, mint a manufaktúrák a textiliparban.

31 Az új technológia hatására megnőtt a munkások száma. Míg Vaskoh vasművében csak 6 legényt találunk 1788-ban,

32 a kislődi nagyolvasztónál 27-47 embert foglalkoztattak.

33 Az indirekt eljárás alkalmazása következtében az új nagyolvasztók köré emelt hámorokban sokféle munka várt a munkásokra.

34 Iglón a munkások családtagjait is a munkások közé sorolták, mivel besegítettek a munkába.

35 Selesztó, Igló és Kislőd nagyolvasztóinak fejlesztéséhez nagy szükség volt külföldi munkásokra,

36 mivel ebben a korban Magyarországon az új technikai eljárások bevezetésének és elterjesztésének szinte kizárólagos módja az volt, hogy külföldi szakmunkásokat hívtak az országba.

37 Jól megfigyelhető Miskolc környékén, hogyan változtatta meg a tájképet az indirekt eljárás elterjedése. Miután jó minőségű vasat talált a Bükk hegységben, Fazola Henrik nagyolvasztót létesített a Garadna-pataknál 1772-ben, vizsgált korszakunknál valamivel korábban. Három hámort is építettek innen két óra járásnyira, a Szinva-pataknál.

38 A nagyolvasztó és a hámorok építésével párhuzamosan készültek köréjük a faházak a munkások és családtagjaik számára. A nagyolvasztó melletti települést Ómassának, a hámorok mellettit Hámornak nevezték el.

39 Mindkét falu lakott még ma is, de a nagyolvasztó és a hámorok eltűntek (5-6. kép), bár a nagyolvasztó köveit beleépítették az ómassai iskola épületébe.

40 A 18. században egyre több üveghutát alapítottak Magyarországon, mivel az üvegneműk használata divatossá vált. De jelenlegi tudásunk alapján nem lehet biztonsággal eldönteni, melyek tekinthetők ezek közül manufaktúrának az 1780-as években.

41 A manufaktúra-tabellák elemzése során arra a következtetésre jutottam, hogy talán Hárságy, Bél, Bakócza, Hosszúhetény, Csehbánya, Úrkút és Lókút üveghutái lehettek manufaktúrák.

42 Mások határozottan állítják, hogy a parádi üveghuta volt az.

43 így ez a kérdés egyelőre megoldatlan marad. Az viszont bizonyos, hogy az üveget mindenütt 29. Heckenast 1986. 1090. 30. Uo. 1090. 31. Uo. 1092. 32. OL. C. 64. Dep. commerc. 1788. No. 82. pos. 44. 33. OL. C. 64. Dep. commerc. 1786. No. 25A. pos. 91.; 1787. No. 17. pos. 83.; 1788. No. 82. pos. 48. 34. Heckenast 1986. 1089. 35. OI. C. 64. Dep. commerc. 1786. No. 25A. pos. 59. 36. OL. C. 43. Acta sec. ref. 1781. Nic. Skerlecz. No. 71. pos. 68.; OL. C. 64. Dep. commerc. 1786. No. 25A. pos. 59, 91. 1787. No. 17. pos. 83.; 1788. No. 82. pos. 48. 37. Heckenast Gusztáv: Magyarország nem magyar iparos népessége a 18. században (Kézirat). 38. Soós Imre-Kiszely Gyula-Zádor Tibor: Vázlatok a diósgyőri vaskohászat 190 éves történetéből (1770-1960). Miskolc, 1960. 12, 15. 39. Uo. 13, 16. 40. Uo. 13. 41. Heckenast 1989. 1013. 42. Németh 1989. 31. 43. Kovács Béla: XVIII. századi üveghuta feltárása Mátraszentimrén. Az egri múzeum évkönyve VI. Eger, 1969. (a továbbiakban: Kovács 1969.) 205.; Takács Béla: Parádi üvegművészet. Budapest, 1970. 22-31. 233