A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 28-29. (1991)
NÉMETH Györgyi: Manufaktúrák Magyarországon az 1780-as években és az ipari tájkép formálása
manufaktúráiban. 16 De a fonóhiány nem magyar jellegzetesség, hanem korjelenség. 17 Az inasok - valójában a gyermekmunkások - hiányoztak Valero, Áment, Lehner, Bogner, Beywinckler, Leimer, Herzog és Limmer selyemmanufaktúráiból. 18 Részint azért, hogy növeljék a szakmunkások számát, részint azért, hogy jó minőségű, piacképes árukat termeljenek, néhány manufaktúra - a gácsi és a hatvani posztómanufaktúra, az óbudai filatórium és más selyemmanufaktúrák - külföldi mesterekre igyekezett szert tenni. 19 Fonógépek hiányában olyan sok fonó kellett a manufaktúrák számára szükséges fonalmennyiség előállításához, hogy nem lehetett őket egy épületben foglalkoztatni, így többnyire saját házaikban dolgoztak. Sasvár 6000 munkásából több mint 5000 volt a fonó. De a munkafolyamat egyéb fázisai - válogatás, szövés, nyomás, kikészítés általában egy épületben koncentrálódtak, 20 amelynek korai típusa az apatini posztómanufaktúra vázlatán látható (1. kép). A műhelyeket egy zárt négyszög oldalai mentén helyezték el egyrészt azért, hogy a munkához biztosítható legyen a természetes fény, másrészt azért, hogy az áttekinthetőség révén erősítsék a munkafegyelmet. Az utóbbi cél szem előtt tartásával épült meg az óbudai gömbölyítő is, de ellipszis formában (2. kép), két katlansorát pedig folyosó választotta el. 21 Néha olyan épületekben helyezték el a manufaktúrákat, amelyek eredetileg más célra készültek. A kamara az óbudai Zichy-kastélyt adta bérbe Beywinckler és Höpfinger selyemmanufaktúrájának (3. kép). A főépület szobái irodaként és lakásként funkcionáltak, a munka a kerti házban folyt. 22 A gömbölyítő és a Zichy-kastély épülete mind a mai napig fennmaradt (4. kép). Egyes manufaktúrák - így például Rubini, Limmer és Strasser manufaktúrái - egyáltalán nem rendelkeztek megfelelő épülettel. 23 Figyelmet érdemel, hogy az új manufaktúra-épületeket gyakran a településen kívül vagy tőle távol emelték - lásd Apatin, Óbuda és Temesvár -, ha alapítójuk a kamara vagy a polgárság valamely tagja volt. Ennek egyedül az volt az oka, hogy a munkásokat szigorú munkafegyelemre akarták nevelni. 24 A manufaktúrák fejlődését nagyban hátráltatta az utak nyomorúságos állapota, amint az Sasvár és Keszthely panaszaiban olvasható. Új utak építését és a régiek javítását kérik. 25 A magyarországi vaskohászat történetében a 18. század második fele különösen fontos időszak. 26 Általánosan elterjedt a vasolvasztás indirekt módszere, 27 s a 150 magyarországi vasműben az 1780-as évek közepén 22 nagyolvasztó működött. 28 Csak az 16. OL. C. 64. Dep. commerc. 1787. No. 17. pos. 28, 56, 66.; 1788. No. 82. pos. 19, 49. 17. Endrei 1969. 27. 18. OL. C. 64. Dep. commerc. 1786. No. 25A. pos. 19.; 1787. No. 17. pos. 86. 19. OL. C. 64. Dep. commerc. 1786. No. 25A. pos. 14, 46, 61, 94, 117.; 1787. No. 17. pos. 6, 30, 86.; Endrei 1969. 25. 20. Endrei 1969. 88. 21. Uo. 123-126. 22. Uo. 127. 23. OL. C. 43. Acta secundum referentes (a továbbiakban: Acta sec. ref.) 1781. Nic. Skerlecz. No. 71. pos. 26.; OL. C. 64. Dep. commerc. 1786. No. 25A. pos. 70.; 1787. No. 17. pos. 6,86. 24. Endrei 1969. 45. 25. Uo. 44.; OL. C. 64. Dep. commerc. 1787. No. 17. pos. 44.; 1788. No. 82. pos. 43. 26. Heckenast 1989. 1000. 27. Heckenast Gusztáv: Magyarország vastermelése II. József korában. Századok 5-6. szám Budapest, 1986. (a továbbiakban: Heckenast 1986.) 1090. 28. Heckenast Gusztáv: Magyarország vasércbányászata és vastermelése 1526-tól a 18. század végéig. Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből. Miskolc, 1987. (a továbbiakban: Heckenast 1987.) 155. 231
