A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 28-29. (1991)

TAKÁCS Péter–UDVARI István: Adalékok Gömör megye lakóinak vásározási szokásaihoz és a gömöri vásárok 18. század végi történetéhez

ADALÉKOK GÖMÖR MEGYE LAKÓINAK VÁSÁROZÁSI SZOKÁSAIHOZ ÉS A GÖMÖRI VÁSÁROK 18. SZÁZAD VÉGI TÖRTÉNETÉHEZ TAKÁCS PÉTER-UDVARI ISTVÁN A18. századi kereskedelmünk egyik nyitott kérdése, hogy a Magyarországon belüli áruforgalom nagyobbik hányada a lakosság közvetlen fogyasztását szolgálta-é, avagy a külföldre szállítandó termékek „összevásárlása" dominált-é a vásári forgatagokban.* Ennek a töprengésnek a befolyásolásához is adalék Gömör megye lakóinak vásározási szokása a 18. század utolsó harmadában. A korabeli Magyarország ezen térségére más térségekkel együtt - azért is érdemes fokozottabban odafigyelnünk, mert földrajzi fekvéséből, természeti, táji adottságaiból eredően átmenetet képez a hegyvidéki és alföldi típusú gazdálkodás között, és a társadalmi munkamegosztásnak olyan archaikus formáját kényszerítette ki, mely nem annyira a haszonelvű árutermeléssel, mint inkább a természeti adottságok megszabta lehetőségekkel kapcsolatos. Gömör megye 4275 négyzetkilométernyi, avagy 745 295 kataszteri holdnyi

1 területén II. József uralkodása idején 9 mezővárosban, 226 községben és 15 praediumon, 15 530 házban, 20 480 családban 110 646 lakos élt.

2 Négyzetkilométerenkénti népsűrűsége tehát 25-26 között volt. A törvényhatóság táji, természeti adottságai nem tették lehetővé, hogy ez a lakosság szántó-vető főfoglalkozásból, és az ehhez kapcsolódó állattartásból megéljen. A 18. század utolsó harmadában ugyanis a megye területének még több mint a felét erdő • borította. Talaja hűvös, agyagos talaj, váltakozva a 900 és 1000 méter közötti hegyek a kisebb-nagyobb patakok, folyók völgyével. A vármegye területe közlekedésileg és tájilag is eléggé szervetlenül építkezett. A hegyekben eredő források vize patakokká, folyókká duzzadva szabdalta hegyek és dombok közé hajló völgyekre a természet törvényei és szeszélyei szerint a térséget. A sok apró csermely, patak, folyó és egyéb vízfolyás mellett a vármegye települési, közlekedési rendjét tulajdonképpen a Rima, a Balog, a Murány és a Sajó formálta völgyek határozták meg. Másik jellemzője volt a vármegyének, hogy északról dél felé lejtett. Az 1500-1600 méteres, majd 1100-1200 méter tengerszint feletti hegycsúcsok Borsod, Heves és Nógrád megyék határaihoz „hajolva", 200-300 méter tengerszint fölötti lankákká szelídültek. A folyóvölgyek azonban ennek ellenére vízválasztókkal különültek el egymástól. Ezért természetes földrajzi, kereskedelmi és közlekedési központja nem alakulhatott ki Gömör megyének. Bár a 18. században már végleges közigazgatási központja lett Rimaszombat, de kereskedelmileg, iparilag, kulturálisan és a hitéletben jelentősen emelkedett Rozsnyó szerepe. Vásározási, tehát kereskedelmi központja pedig három egyenrangú település volt: Rozsnyó, Jolsva és Rimaszombat. 1. Dr. Borovszky S., é. n. 25. 2. DanyiD.-Dávid Z., 1960. 52-53. *Ez a dolgozat része annak a kutatásnak, melyet az MTA-Soros Alapítvány támogatásával végzünk. 209