A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 28-29. (1991)

TAKÁCS Péter–UDVARI István: Adalékok Abaúj vármegye 18. század végi vásáraihoz és az Abaúj megyei lakosság vásározási szokásaihoz

Apáti, Devecser, Fáj, Idrány, Kány, Csenéte, Detek, Felsőnovaj, Alsónovaj, Szolnok, Litka, Alsógadna, Fulókércs, Fancsal lakói. A borsodi vásárok közül a miskolcin kívül nem is nagyon látogattak más sokadalmakat Abaúj vármegyéből. Mindössze Apáti és Szolnok lakói tettek róla említést, hogy ők olykor-olykor megfordulnak Sajószentpéter „sokadalmain" is. Néhány Abaúj vármegyei községből - bátrabb szekeresek - nagyobb haszon reményében felmerészkedtek Szepes vármegye mezővárosaiba is. A lakosok Gölnice, Szomolnok és "Remete vásárait említették, ahová időnként elszekereztek. Gölnicére Felsőmecenzéfről jártak a lakosok, Remetére pedig Alsó- és Felsőmecenzéfről. Ez utóbbi két helyről rendszeresen jártak Szomolnok sokadalmaiba, vásáraiba is. Szomolnokra egyébként többen is „feljártak". Pamlény lakói például „őfelsége részére Szomolnokra pénzért életet hordanak fel", de a maguk hasznára is szoktak ide gabonát hozni. Ugyanezt teszik Szászfa, Mindszent lakói is. Szinte szó szerint összehangzik Alsógadna és Gagybátor úrbéreseinek a vallomása. Hagy idézzük Alsógadna lakóinak vallomását: „A szomolnoki uraság szokott venni körülöttünk sok bort, búzát, hordós túrót. Az kinek érkezése van, ezek felhordásával pénzt kereshet." A kényszer és a lehetőség hozta magával, hogy ez említett falvak lakói, maguk hasznára is szekereztek a szomolnoki vásárokra. íme hát ennyit tudtunk meg Abaúj megye parasztjainak vallomásaiból vásározási, piacozási szokásairól. Négy község - Árka, Bütös, Marcinfalva, Szántó - vallomása mélyen hallgat a vásárokról, avagy éppen elkallódott a kilenc kérdőpontra adott feleletük (Bütös, Marcinfalva, Szántó). Mielőtt azonban összesítő táblázatokkal lezárnánk mondanivalónkat, meg kell említenünk azt is, hogy néhány település lakóinak módjukban állt fölös javaikat otthon is értékesíteni, amennyiben „nagy ország úttyában" laktak. Erről vallanak a hidasnémetijobbágyok: „az aprómarhácskáinkat és azok tojásait s abrakot itt is helyben eladhattyuk, mivel nagy országúttyában lakunk és két vendégfogadó vagyon helységünkben". Lévén országos út mentén Szina, lakói „helyben . . . kivált a zabot" adhatták el. Szeszta lakói - „földes uraság engedelméből" -ország útjában lakván, „egész esztendőn által . . . sert és pálinkát szabadosan árulhatnak". Debrőd lakói nemcsak gyümölcsből pénzeltek, „a szomszéd uraságok erdeiben szálokat, s abroncsnak való fát vágnak, azt megfaragva, jó haszonnal helyben és más helységekben" is eladhatják. Aranyidka lakói nem is járnak vásárokba, mert bármijük van „helyben eladhatják". A községben ugyanis „kamarai huta" volt, mely körül sok mesterséget, szekerezést, kézi munkát végző ember dolgozott, akiknek az élelméről gondoskodni kellett. Enyicke lakóinak sem feltétlenül kellett a kassai vásárokon időzniük, ha ehhez nem volt kedvük, mert amint vallották: „különben is nagy ország útjában laknak". Miután sorra vettük a vásározó helyeket, s az egyes községekből a vásárokba vezető „utakat", érdemes számszerűen is felsorolni, hogy Abaúj megyéből egy-egy vásározó helyet hány községből látogattak az úrbéresek. íme: Kassa: 113 községből Alsó-és Felsőmecenzéf: 62 Szepsi: 57 községből Szikszó: 45 Jászó: 45 községből Jászó: 45 Abaújszántó: 32 községből Aszaló: 16 Göncre: 7 községből Forróra: 1 A megyén kívüli vásárokra: Zemplén vármegye vásárai közül: Tállya: 32; Sátoraljaújhely: 19; Mád: 14; Erdőbénye: 1; Olaszliszka: 1; Sárospatak: 1; Tolcsva: 1; Hegyalja általában: 19. Borsod megye vásáraiba: Miskolc: 35; Sajószentpéter: 2. Szepes megye: Gölnice: 1; Remete: 2; Szomolnok: 5. 205