A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 28-29. (1991)

PETERCSÁK Tivadar: Feudalizmus kori erdőhasználat az Északi-Középhegységben

1752-ben, a mádiak 1756-ban kötöttek egyezséget erdeik védelmére, amelyeket a sza­bados erdőhasználat nagyon pusztít. 95 Maguk közül erdőbírót választanak, aki Mádon két hajdút és kerülőket fogad az erdő védelmére. Az erdőbírónak mindenki engedel­mességgel tartozik. Aki ellenszegül, büntetése 50 forint. Az erdőbíró engedélye nélkül egyik uraság emberei sem hordhatnak fát, a közös erdőből nem ajándékozhatnak és adhatnak el. A tűzifahordást csak dőlt és gallyfából engedélyezik. Nagyrédén a fát háton és talyigán szállító zsellérek és környékbeli cigányok, valamint a szenet égető kovácsok a maguk földesura engedélyével (cédulájával) szedhetnek dűlt fát. A tűzifa­hordás csak a tilalmazott erdőkön kívüli területekről szabad. A makktermő fákat tilos kivágni, és ugyancsak tilos szenet az erdőben égetni, csak az erdőn kívül. Aki élő fát levág vagy fát engedély nélkül visz haza, azt Ivádon 3 forintra büntetik, Gyöngy östar­jánban pedig áristomba teszik. Az épületfa kivágását az indokoltság ellenőrzése után az erdőbíró engedélyezi. Nagyrédén megszabják a falu alkalmazottainak konvenciós famennyiségét: az iskolamesternek 12 szekér, a harangozónak és a kocsmárosnak 6-6 szekér száraz fa. 96 A nemesi közbirtokosságok erdőinek felosztása már a 19. század elején megkezdő­dött és eltartott a század végéig. A bükkszéki közbirtokosok 1807-ben megegyeztek, hogy „mivel az erdők oly elpusztult állapotban vágynak, hogy tűzre való fát is alig adhatnak, hogy jövendőbeli növések annál inkább elősegítessen, s ki ki közülünk jövendőben hasznokat vehesse az erdőnek szolgáló hely külön választatván az . . . közöttünk kinek kinek birtokának mennyisége szerint minéműségéhez képest a föld­mérő által fel osztasson, nyíl vonás által kinek kinek a magáé által adattasson és közön­séges tilalom alatt tartasson". 97 Mikófalván 1830-33 között egyéb külsőségekkel együtt szétosztották az erdőt is a volt közbirtokosok között. A falu 20 telekből állt, melyből 4 2/3 telek az Almásy családé, 2 1/3 telek a Hellebronthoké, 3 1/2 telek gr. Keglevich Miklósé, 6 telek pedig a Kovács és Kelemen hadé. Az erdő a lúdpásttal egy kategóriá­ban szerepelt. A Kovács és Kelemen had telkei után 402 92/100 hold erdő és legelő járt. 98 A hegyközi Nagybózsván a nemesi közbirtokosság 1873-ban osztotta fel tagjai között az úrbéresektől különválasztott erdőterületet. Domaházán 1900-ban darabolták fel a nemesi közbirtokosság erdejét. 99 Az észak­hevesi falvakban a századfordulón „az erdők nagyrésze magánbirtokosok kezén van nagyrészt volt nemesi közbirtokossági erdőként a résztulajdonosok között hihetetlen apró részletekre elparcellázva". 100 95. HML Polgári perek IV. 9. d. 42. cs. P. 691.; Tagányi K., 1896. II. 55. sz. oki. 96. Uo.; SoósL, 1975.247. 97. HML VII-1/a. 50. 98. HML VII-1/a. 168. 99. Petercsák T., 1979. 264. 100. Paládi-KovácsA., 1982. 26. 191

Next

/
Thumbnails
Contents