A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 28-29. (1991)

BENCSIK János: A tokaji szőlőhegyek művelése, a szőlős ingatlan becsértéke a 18. század közepétől

minek előtte meg nem dézmáltatott volna? (ez oka légyen)."

63 Az említett csömöszölésX az e célra vágott ág-fával végezték, ezzel zúzták össze a szőlőbogyókat. De említik a taposózsákot is, melyben a szemeket lábbal taposták össze.

64 Forrásaink tanúsága szerint gyertyafény mellett éjszakákon át dolgoztak.

65 Az aszúszemeket is tapodták.

66 Majd ezt követte a sajtolás. Miután tudjuk, hogy nem minden gazda rendelkezett sajtóval,

67 ezért feltehetjük, hogy kölcsönben használták a sajtókat. A kölcsönvett eszközért taxát fizettek.

68 A dézmálásról annyit érdemes itt elmondani, hogy a heted-dézmaként szedett bor rendszerint nem valami kevert, gyenge minőség volt. 1820-ból ismerjük azt, hogy „a Dézmára való hordók . . . kettejét a Bor házba hegyi borral, kettejét pedig ally szőlő borral" töltötték meg, vagyis ügyeltek a dézsmás tisztek így is a minőségre.

69 A begyűjtött bor mennyisége jó terméskor tekintélyes lehetett. így visszaélésekhez is vezethetett a dézmatisztek mohósága.

70 A szőlőbeli étkezések sem voltak egyformák. Kevés adatunkból kiderül, hogy aki szegényesen látta el munkásait, azt megszólták:

71 Ha máskor kevésbé, de szüretkor kiadósabb étel készült:

72 Kudász Jánosnét, a Hét szőllősi vintzellérnét kérdezték, hogy mit keresett a szőlőben, mire a férj válasza: „ki akart ide jönni, részemre egy kis gulya húst (akart) el készíteni". S mindez történt az egyik szüreti napon. Anélkül, hogy akár a szőlőbeli építményekkel (mint pl. a kunyhóval, a határban dolgozók tartózkodási helyével), akár a borházakkal, továbbá a pincékkel foglalkoznánk,

73 áttérünk a termelőmunka bérezésének kérdéskörére. Előbb természetesen lássuk a munkavállalás, a munkáltatás feltételeit. Akinek kevés (2-3 kapás) szőlője volt, az ha tehette, akkor maga dolgozta. Mindössze alkalmanként fogadott napszámosokat. Akinek már nagyobb területe volt, az alkalmi vincellért fogadott. így műveltette szőlőbirtokát Tokaj városa is.

74 A nagybirtokosok pedig éven át alkalmazott vincellérrel irányíttatták a szőlőtermelést. Ilyen esetekben a vincellér az 63. ZmL. Törvényszéki ir. 1778. „Ha szüntelen Taposott volna 17 Taposó 80 Hordó bort is egy nap alatt ki taposott volna. De szükséges lévén szüretben mind a Nemes Város Szekerével, a midőn a mustot vagy Törkölyt hordattam melléje rendelni a kocsisnak (embert), míg egy két hordóra való szőllőt kádakra szedettem, az elébb szűrt termését haza vitetni, Segiccségül a Taposónak menni. Úgy nem különben kádakra forgatván, belőlle Lőrét csináltatni. Melly munkákat azon 17 Taposók éjjel s nappal dolgozván, fizetéseket érdemek szerént vették." Számadások, 1791. 64. ZmL. Inventáriumokban többször felsorolják a taposósákokat. 65. ZmL. „A Szüret alkalmatosságával Sajtolás mellett el égett gyertya egy és negyed font." Számadások, 1801. 66. ZmL. „Négy napi számosnak a kik aszú szőllőtt tapodtak, fizettem 1 Rft 8 krj." Iratok, 1781. 67. ZmL. Iventáriumok adatai. 68. ZmL. „Szüretkor az ajtómon némelyeknek engedett sajtolni, meg is désmálta vagy taxálta őket . . .". Bónis István nagyfalui úr panasza. Tan. ül. jkv. 1804. Nro. 144. 69. ZmL. Törv.-széki ir. 1820. Nro. 1. 70. Vö. Bencsik i. m., Miért perelt . . . (60. jegyzet.) 71. ZmL. „Büki János özvegyére panaszkodik (...) a tanú, uzsonnakor vagy ebidkor le ült, több cselégyeivel együtt tsak száraz kenyeret, hajmával avagy ugorkával evett (. . .) mért sugorgatna is fesvénkedne öreg létére?" Törv.-széki ir. 1776. 72. ZmL. Tan. ül. jkv. 1819. Nro. 218. 73. Bencsik /., Hagyományos szőlőbeli építmények a Tokaji-hegyen. Herman Ottó Múzeum Közlm. 26.; Bencsik J., A tokaji pinceházak. Ház és Ember. 74. ZmL. „Friss emlékezetében lehet az Betsülletes Nemes Tanácsnak, hogy az el múlt 1780 dik esztendőben a Nemes Tanács Szőleinek vinczellére voltam, és minden hiba nélkül dolgoztattam, s gongyát viseltem (. . .) Topa András." Iratok, 1781. 169