A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 28-29. (1991)

BENCSIK János: A tokaji szőlőhegyek művelése, a szőlős ingatlan becsértéke a 18. század közepétől

összeírás teljességéhez eldöntendő, hogy volt-e Tokaj határában közvetlen kamarai kezelésben lévő szőlőbirtok? Ha volt, akkor az éppen úgy kimaradhatott az összeírásból, mint a belterület kertjeiben díszlő szőlők. Bár városunkban ekkor aligha lehetett uradalmi kezelésű birtok. Ennek közvetett bizonysága lehet az, hogy a tokaji zselléreket a tarcali Szarvas nevű királyi szőlőbe rendelték robotolásra.

19 E kötelezettségüket szerepeltették az 1774-es urbáriumban is.

20 Később bukkan fel a Hétszőlő királyi birtokként.

21 Vizsgálódásunk a továbbiakban arra kell, kiterjedjen, hogy korszakunkban miként tagolódott a tokaji határ művelési ágak szerint? Elfogadhatjuk kiindulási alapként itt is azt a többször hangoztatott tényt - amely mellesleg nem volt lényegtelen éppen a robotkötelezettség és egyéb szolgáltatások miatt -, miszerint Tokaj határában ekkor nem volt szántóföld. Ebből kiindulva megközelítő pontossággal támaszkodhatunk az 1852-es telekkönyvi előmunkálatok adataira.

22 Megemlítendő még az is, hogy 1852-ben az árvízmentesítés előtt vagyunk, vagy közvetlenül annak munkálatai zajlottak, ezért természetföldrajzi, majd ennek nyomában gazdasági hatása aligha érzékelhető.

23 Ehhez kapcsolhatjuk azt is, hogy éppen a szőlőbirtok viszonylatában nem következett be a feudális függőségek felszámolása, a dézsmás szőlők tehermentesítése, pontosabban polgári jellegű felszabadítása.

24 A tokaji határ megoszlása művelési ágak szerint 1852-ben (1200 n.-öles holdakban) Mérték Szántó Rét Szőlő Legelő Terméketlen Összes hold n.-öl %-ban 48 1125 0,81 2245 867 27,54 1480 730 24,74 1427 779 286 459 23,86 13,02 5981 1067 100 Nagy könnyebbséget jelent számunkra az, hogy még ugyanezen mérnöki munkálatok elvégzése során számításba vették a két feudális eredetű területmértéket; a szőlő esetében a „kapás"-t, a kaszálórétek esetében pedig a „kaszás"-t.

25 Szerintük (mármint a mérnökök szerint) a kapás helyben (Tokaj) szokásos (!) mértéke 200 nöl, a kaszás 19. ZmL. „Anno 1785 Eö Felsége Szőllejében Tokaj városából megh jelent szedőknek, puttonosoknak, Sajtolóknak lajstroma . . . 1784-ben szedő 115 fő, puttonos 219 fő (vett részt) In vinearum Domihalem Szarvas." „1753 tói szüreti alkalmatossággal az Méltóságos Uraság Szarvas nevű Szőllejében 400 szedőket és 50 puttonosokat a Város Elöljáróinak parancsolt ki állítani . . ." ZmL. Urbárium. 1774. 20. Uo. 21. Igen jellemző egy 1843-as ispáni levélrészlet: „Tellyes egész Bizalommal való Fő Bíró Úr! . . . O Nagysága prefectus Úr itten lévén tennap kötelességembe tette, hogy a jövő hetfün kedden ha Isten jó időt ád, az Uradalmi Hét Szőllőbe aszszu szőlőt is szedessek ..." ZmL. Tanácsi ir. 1843. nov. 4. Itt feltűnhet, hogy a tokajiak a Szarvas helyett a Hétszőllőben robotoltak. 22. ZmL. Képvis. test. jkv. 1852. Nro. 117. 23. Ekkor még nem vonták szántóföldi művelésbe a kaszáló réteket. Erről árulkodik a kaszálók jelentősebb aránya, szemben a szántóföldek alacsony részesedésével. 24. Magyar Törvénytár. 1868. XXIX. te. 25. Vö. Bogdán I., Régi magyar mértékek. Bp. 1987. 69. Igen nagy különbségek vannak a szélső értékek között. Figyelembe kell vennünk a szabálytalan, görbe felületek mérése rendkívül nehéz lehetett, ezért a kapás sokáig megmaradt mértékként. 156