A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 28-29. (1991)

BENCSIK János: A tokaji szőlőhegyek művelése, a szőlős ingatlan becsértéke a 18. század közepétől

nyéket vettek figyelembe szerkesztői. Mindkét összeírásból kitűnik, hogy ekkor Tokajban nem volt telkes (tehát szántófölddel rendelkező) jobbágyság; megélhetés alapja a Mária Terézia-féle, országos méretű urbáriumának magyarázó szövegrészletébe.

9 E forrásunkban sajátos szemlélet kapott hangot, éspedig hol bizonyos elégedetlenség, hol mértéktartó elégültség fogalmazódott meg az urbáriumban. Ugyanazt a jelenséget egyik oldalról beneficiumként, más oldalról közelítve maleficiumként értékelték. S mintegy mellékes jelenségként hangozhattak el az alábbiak: „. . . emellett Város jobbágy állapotú - Lakossainak szőllejek lévén, azokbul jó esztendőben midőn az Úr Isten hegyeket meg áldja, nem tsak a borbul, hanem az aszú szőllőbűl is szoktak pénzt árulni szüreti költségekre és egyéb szükségre".

10 Olvassuk csak tovább az urbárium szövegét! „. . .a Szőllejek jobbára nagy magos hegyeken lévén azokhoz, mind a homlitáshoz kívántató trágya hordás, mind pedig a szüretelés igen terhes és költséges szokott lenni, ki vált képen a szekér útnak nem létele miatt, szőlleiknek termését hátakon kénteleníttetnek haza hordani a lakosok nagy károkkal, mely miatt a jó hegyeken sok dézma adó szőllők parlagon is maradtak".

11 Jegyezzük meg, hogy az 1774-ben felvett urbárium idejére már a szőlő határozta meg Tokaj gazdálkodását, pontosabban szántóföldi (illetve mezőgazdasági) gazdálkodását.

12 E monokulturális berendezkedés sajátos, jellemző társadalmi-gazdasági képletet eredményezett. Tokaj jobbágysága zömében házas, kisebb hányadában hazátlan zsellérekből állott.

13 Tokaj 1774es és 1777' -es urbáriuma osztály, ré teg nemes telkes házas hazátlan urasági összes évek jobbágy zsellér szolga háztartás 1774 ? 215 2 9 217 %-a ? 99,07 0,93 ? 100,0 1777 53 250 12 8 323 %-a 16,40 77,39 3,71 2,47 100,0 E két, egymást rövid időközzel követő urbárium jó összehasonlítást biztosíthat számunkra. Annyi bizonyos, hogy rendeltetésük nem lehetett azonos. Az 1774-es urbáriumban csak(!) a jobbágy státusú, közelebbről zsellér, robotra is kötelezett családfőket lajstromozták; ez tehát az 1767-es országos összeírás feltételeit elégítette ki. Az 1777-esben a helyben (Tokaj) lakó, feltehetően minden családfő szerepelt, függetlenül társadalmi állapotától, nemes, zsellér avagy szolga voltától. Valószínű, hogy földesúri igé9. ZmL. Tokaj város urbáriuma. 10. Uo. Ez a leírás alkalmas arra, hogy a szőlőművelést részletesen tanulmányozzuk. Nevezetesen, a homlitáshoz csatlakozott trágyázásról tesz említést, továbbá a meredek, több helyütt szekérrel meg sem közelíthető szőlőkre panaszkodnak. 11. Az 1777-es urbárium: ZmL. Loc. 104. Nro. 624. Talán érdemes lenne egy összehasonlítást elvégezni a névanyagban (1774 és 1777), s ebből következtetni a nagymértékű különbözőségre. 12. Vö. Frisnyák S., Történeti földrajz. Nyíregyháza, 1985. 64. 13. Erre az urbáriumban utalás történik: „Ezenn Városnak első Classishoz tartozandó feő bor termő szőllő hegyei lévén, mellyeken rész szerént Méltóságos Földes Uraság, rész szerént pedig a külső Urak jobbára szőllőknek a javát bírván, azokban Város Lakossainak és szegénységének tavaszkor és Nyáron pénz keresésére jó alkalmatosságok vagyon." 152