A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 28-29. (1991)

S.KOÓS Judit: Kora bronzkori településnyomok Mezőcsát-Oroszdombon

nevezetesen, hogy mivel az egyes negatívokat egy közös öntőcsatorna kötötte össze, ezért ugyanabban a formában egyidejűleg több csüngőt is lehetett önteni.

12 Minden bizonnyal ilyen módszerrel készülhettek az említett veseléi és a mezőcsáti példányok csüngői is. Ugyan nem a vizsgált típusok, de egy nagyméretű, félhold alakú öntőminta-töredéke ismert Barcáról is.

13 Újabban L. Olexa tárt fel a Nyzná MisTa-i (Alsómislye) temetőben két olyan sírt, melyekbe mellékletként fémöntéssel kapcsolatos tárgyakat, öntőmintákat, öntvényeket helyeztek. E tények is igazolni látszanak azt a feltételezést, mely szerint az egyes telepeken külön, önálló öntőműhelyek működhettek.

14 A mezőcsáti öntőminta korát meghatározandó, külön kell tárgyalnunk a kétféle csüngőtípust. Az egyik, a korábbinak tűnő, félhold alakú, egyszerűbb technikai megoldást feltételez, míg a másik, az ún. tüskés csüngő használata az előbbinél lényegesen szűkebb időhatárok közé szorítható. Ez egyúttal megkönnyíti e típus pontos datálását is, hiszen az eddig előkerült darabok lelőkörülményei szinte kivétel nélkül hitelesek. Feltűnésükkel a koszideri periódustól kell számolnunk, amikor is megjelennek a korszak temetőiben és raktárleleteiben. Sírokból kerültek felszínre a geleji,

15 telepekről a nagyrozvágyi

16 és a tiszakeszi

17 csüngők - hozzátéve, hogy ez utóbbi előfordulása bizonytalan. Szlovákiai területeken jóval nagyobb számban találkozunk az adott lelettípussal. Legismertebbek a Barca D/2 szektorában felszínre került depólelet darabjai,

18 de Hodejov I. és Spíssky Stvrtok (Csütörtökhely) lelőhelyekről is származnak analóg példányok.

19 Újabban L. Olexa közölt a Nizná Mysla-i (Alsómislye) ásatásának 76. sírjából egy nyakláncot, amelyet bronzcsövecskék és félhold alakú, középtagos csüngők alkot' tak.

20 Ami az időrendet illeti, Bóna István a tiszakeszi lelettel a következő, koszideri típusú leletegyütteseket hozza kapcsolatba: Rákospalota, Alsónémedi, Koszider I., Tőkés, Orosipuszta és Barca.

21 Mozsolics Amália egyértelműen a koszideri fémművesség emlékeként tartja számon e tárgyakat.

22 A csüngőtípus datálásánál Hánsel szűkebb időhatárral számol, mint a másiknál. Véleménye szerint a Füzesabony-Ottomány területeken elterjedt ékszer időtartama is csak addig tart, amíg az említett két kultúráé.

23 A szlovákiai kutatás a tárgyalt ékszertípus megjelenését a Kárpát-medencében a középső bronzkor elejére helyezi.

24 Hogy a korszak szinte minden fázisában megtalál12. Furmánek, V. 1980. 47. 182. ábra; Novotná, M. 1983. 1. tábla. 13. Furmánek, V. i. m. 47. 116. ábra. 14. Novotná, M. 1983. 67.; Olexa, L. 1987. 267-268. 15. Kemenczei T., 1979. 39. IX. t. 8., 10-68. sír. 16. A szerző leletanyaga, melyből egy nagyméretű, félhold alakú lemezcsüngő ismertetése jelent meg eddig. Vö. S. Koós J., 1986—87. 69-80. A további bronztárgyak a következők: Két körbordás fejű, tüskés tutulus, nyitott végű, vésett díszű karperec, két, kerek átmetszetű bronzhuzalból tekercselt gyűrű, négy négyszögletes átmetszetű bronzhuzal töredéke, lekerekített markolatlapos, 3 nitszeges középbordás tőr töredéke, valamint a tárgyalt félhold alakú, visszapödrött végű, középtaggal ellátott csüngő. 17. Bóna L, 1958. 233. IV. t. alsó kilenc; Mozsolics A., 1967. 87. 18. Hájek, L. 1957. 9. ábra; Vladár, J. 1973. 10. ábra. 19. Furmánek, V. 1980. 24. 10. t. 247-255., 11. t. 278-279., 293-294. Itt említi meg a szerző, hogy Barcáról agyagból készült csüngőutánzatok is napvilágra kerültek. 20. Olexa, L. 1982. 3. ábra 1-2. 21. BónaL, 1958. 214. 29. lábjegyzet. 22. Mozsolics A., 1967.87. 23. Hánsel, B. 1968. 116. 24. Furmánek, V. 1981. 41-42. 11