A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 27. Tanulmányok a 70 esztendős Végvári Lajos tiszteletére. (1989)

NÉMETH Lajos: Kondor Béla költészetéről

Ha Kondor költészetéből kibontakozó alkotó egyéniségre akarunk visszakövetkeztetni és ezen keresztül világképét, habitusát akarjuk megérteni, rekonstruálni, úgy egyéniségének két alapvonására bukkanunk: a boldogság- és az igazságkereső Kondorra. Nem véletlenül választotta első kötete címéül: Boldogságtöredék. A „boldogság" persze Kondornál sokarcú és ambivalens. Jelentésében benne rejlik a tiszta élet, a dolgos élet, az önmagával békében levés, az önrealizálás követelménye és vágya. Verseiből számtalan passzust lehetne közölni, amely a boldogság utáni vágyat sugallja. Kondor szemében a boldogság - vagy legalábbis a boldogságtöredék - klasszikus példája a középkori kézműves tárgyteremtő munkájában önmagát realizáló aktusa; az ön- és ezzel bűntudatlan állati lét önmagával szüntelen azonossága, azaz a lelkiismeretfurdalás és a szüntelen szorongás - Kondor is nagy csodálója volt Kierkegaardnak! hiánya; a sors elleni küzdelemmel szemben a sorsvállalás és ezzel a beteljesedés várása és a mindennapi kötelmek, dolgok elvégzése révén megadatott megnyugvás. Csak néhány példa verseiből: „Én folyton a jó halálra gondolok; mint I rézlemezbe mart jegy, létezem névtelenül" (N. N.); „íme a tájkép: Szeresd a tárgyakat és testvérkéd] velük hitelesen!" (Holtág. Egy hölgynek, vidékről); „Ember is, asszony is addig boldogtalan, amíg sorsát fel nem ismerte, hogy tovább ne küzdjön már feleslegesen, hanem beteljesedésért" (Angyal, ördög, költő); „Legyek hát én is szenvedő! I Minden rohamnak engedő, I semmibe hamar lépkedő, I lépteken halk töprenkedő, I töprengést vágyakkal megvető, I megvetést Szégyenül szégyenlő, I szégyenkezéssel vétkező I s a vétkeket amúgy sem ismerő I szelíd állat. " (Versikék). József Attila szelíd őze - mint életideál, mint a titkot és a vétket nem ismerő tiszta lét szimbóluma, a Franc Marc képek kék őzeinek és büszke lovainak paradicsomi ősállapota, az önmagával való azonosulás békéje. Kondor azonban tudta, hogy a békés élet, az önmagával rendben levés csupán illúzió. Hiszen a „Békében lenni önmagáddal!" követelményével opponál az „Ismerd meg önmagad!" kategorikus imperatívusza - mint ahogy a szelíd őz mellett is ott búvik a tigris. Kondor ugyanis önmagát méltatlannak és alkalmatlannak tartotta a tiszta lét, a boldogság elérésére. Ahogy Cocteau egyéni mitológiájának pólusai a Szép és a Szörny - azaz az angyal és az ördög szekularizációja -, Kondor, főként a hatvanas évek eleién vegyes technikájú grafikáiban több ízben megjelenítette e kettősséget: a görög szépségű klasszikus női arccal ütköztette saját Faun-arcát vagy a belső ördögeitől marcangolt anti-hőst, a női tenyérben Gulliverként ágáló Savonarola figurát. Ahogy a tiszta élet utáni vágyra vonatkozóan számos passzust idézhetünk verseiből, ugyanannyi az ellenpélda is: annak felismerése, hogy belső ördögei szétmarcangolják a boldogságlehetőséget, még annak töredékeit is. A legérzékletesebben e belső tusa a Két fohász című versében tárulkozik fel: /. Isten ha engedted lehajtott fejjel rohannom a test szégyenét és az éji ész barom kínjait egy forró leheletért csupán nem egyéb miatt most jöjj Emberi melegű szemsugaraddal enyhítsd a rámhidegült nehézveretű vigyorgást 94