A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 27. Tanulmányok a 70 esztendős Végvári Lajos tiszteletére. (1989)
A.V. BIKOV: A pénzforgalom néhány sajátos vonása Oroszországban a XVII. század első felében
összeget a 3 gyenga 1 poluskát új gyengával így lehetett kifejezni: 2 gyenga egyenlő 1 új kopejkával, a maradék másfél gyenga súlyban megfelelt egy régi gyengával. 6 " Ilyen módon az új gyengák és poluskák helyett a régivel fizettek, de az újban számoltak, az eredmény ugyanaz volt. Ennek az analógiájára történtek a váltások a hasonló elszámolásoknál. A régi gyenga a saját nemében univerzális nominal volt, mert ezzel ki lehetett fejezni bármilyen összeget, a legkülönfélébb maradékkal is. Nem véletlen, hogy jelen van sok leletben, de nemcsak a leletekben. Keszler a brjanszki terület novozibkovi múzeumának igazgatója felfedezett egy női irhabundát, amelynek a bélésébe varrtak egy zacskót, tele XVII. századi pénzérmével. A zacskóban volt 13 db Mihail Fjodorovics érme, 6 db háromrubeles köteg, amelyből 2 köteg IV. Iván gyengáiból állt. 61 Ez megtakarított pénz volt, félretéve a „fekete napokra", azaz ínséges időkre. A gyűjteményben lévő régi pénzérme ugyancsak bizonyíték az aprópénz használatának szükségességére. Ha sok áru értékét nem tudták egész kopejka értékkel kifejezni, akkor a régi pénzek is rendelkezésére álltak a bunda tulajdonosának a vétel-eladás műveleteinél, ha gyenga vagy poluska vált szükségessé az elszámolásnál. Az általunk feltételezett séma a „régi" pénzek használatát illetően így nem mond ellent a régi orosz számtannak, ahol „a törtek a két alapvető kiindulási egység, a negyed és a harmad további rendszeres felezése útján jöttek létre." 62 A XVII. század orosz számolásában volt egy speciális „készülék" a törtek számolására. „A törtek számítását mintegy két regiszterben végezték: egész, fél, negyed . . . egész, harmad, félharmad . . . Mindkétféle bármely törtet ki lehet fejezni egy meghatározott összeg formájában, miután a harmadokat és negyedeket összeadják és kivonják." 63 A régi pénzek is megjelentek az új rendszerben mint segédnominálok és mint aprópénzegységek, melyek a belső piac igényeit elégítették ki. Hogy meddig tartott ez a tarkaság a XVII. század első felének pénzforgalmában, erről pontos adataink nincsenek. Mindenesetre A. Oleárij, aki Oroszországban utazgatott 1633-1636-ban és 1639-ben még rögzítette a pénzforgalomban a „régi pénzérme" jelenlétét. A „jelenet a cipőboltnál" 65 című rajzon ábrázolták a régi pénzérméket. Hat a két ábrázolt pénzből régi. Az egyik IV. Iván gyengája. Oleárij azokat az érméket mutatja be, amilyeneket látott a forgalomban, ezért feltételezzük, hogy a gyengák és kopejkák még forgalomban voltak a XVII. század 40-es éveinek elejéig. Az utána végbement valamilyen változás gyorsan kiűzte a forgalomból a „régi pénzeket", megszüntetve a beiktatásos számolást. A szpaszokámennij apátságból származó lelet és az összes többi későbbi már csak jelentéktelen mennyiségben tartalmaz régi pénzérmét. A pénzrendszer visszatért a korábbi tizedes rendszerhez. Fordította: Deák László 60. Васильев, H). С, Сборные памяти . . ..с. 366. 61. Мец И. Д., Мельникова А. С, Клады монет . . .. тл 1955-1958 гг., с. 60. 62. Спасский И. Г., Русская монетная система, изд. 4. Л., 1970, с. 123. См. также Спасский И. Г , Московская математическая рукописная книга середины XVII в. и ее первый владелец. Археографический ежегодник за 1979 г. М., 1981. с. 63. 63. Спасский И. Г., Русская монетная система, с. 123. 64. Подробное описание путешествия голштинского посольства в Московию в 1633-1636 и 1639 гг., составленное секретарем посольства Адамом Олеарисем. М., 1870. 65. См.: Спасский И. Г., Русская монетная система, с. 122. 586
