A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 27. Tanulmányok a 70 esztendős Végvári Lajos tiszteletére. (1989)

J.F. NYIKITYINSZKIJ: Középkori finnugor település a Vologda folyónál

6. kép. Karkötő (lásd a 311. képet) és egy megmunkált követ (kaparó eszközt?). A ház padlóját kissé (0,10-0,15) a földbe süllyesztették. Az épület két ízben is leégett. Méreteit és szerkezeti megoldásait nem sikerült megfigyelni. Azonban az északkeleti falból ítélve, amelynek nyomai nagyobb mértékben megmaradtak, az építmény hossza legalább 3,6 m volt. Egész hosszában jól kivehető az 5-6 cm vastagságú, erősen ledöngölt agyagpadló. Az északkeleti fal mentén feltártunk egy 80 cm széles, 20-25 cm mély szénnel teli gödröt. Ennek az építménynek a környékén tűzikutyák tucatjait, égetett agyagdarabokat, salakot, téglamaradványokat, s két öntőkanálnyelet találtunk. A nyelek nem épek, egyiküket bevésett kereszt díszíti (1. ábra 9.). Azt kell gondolnunk, hogy itt nem lakóház, hanem valamilyen speciális termelési célú építmény állt, talán fémmegmunkáló műhely. Padlóján egy vasból készült 2,8 cm kör alakú csatot találtunk, átmérője 0,4 cm. Ugyanitt került felszínre egy 10,5 cm hosszú egyenes fokú vaskés (1. ábra 2.) és egy pala fenőkő (2. ábra 5.), melynek formája lekerekített sarkú téglalaphoz hasonló, mérete pedig 7,2x2,4x0,7 cm. Két oldalán lyuk van; az egyik széles és két keskeny élét lecsiszolták. Ebben a 2. sz. épületben még fellelhető egy nagyjából gömb formájú kova zárvány, melynek átmérője eléri a 6,2 cm-t. Úgyszólván teljes felülete erősen sérült. Amint az 1. számú épületben, itt is találtunk rosszul megmunkált kovaszerszámot.

1 1. Középkori kultúrrétegben nagyon ritkán lehet találni olyan kőszerszámokat és agyakészítményeket - köztük kovaköveket -, amelyek a mélyebben fekvő neolitrétegekből kerültek ide, 568