A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 27. Tanulmányok a 70 esztendős Végvári Lajos tiszteletére. (1989)

WOLF Mária: Az Árpád-kori vaskohászat újabb emlékei Borsod-megyében

TRIZ5—VÖRÖSSÁR D szelvény 2 kohó es munkagödre voltak kiképezve egy nagy kőre támaszkodó tapasztassál. A kő mellett a kemence oldaláig mintegy 8 cm vastag faszéncsík húzódott. A kemence mellett eredeti helyükön vasrögök és faszénmaradványok mutatkoztak. A kemence teljes kibontása után világossá vált, hogy a mellnyílás előtti szárnyak másodlagos helyzetben lévő tapasztásdarabok. Ezeket lebontva, a kemence szájnyílása előtt egy körülbelül 60 cm hosszúságú vörösre égett tapasztást, valamint egy körülbelül 50 cm széles csatornát találtak. A kürtő bontásakor nagyméretű kődarabokat, ezek alatt pedig nagyméretű vasércdarabokat találtak. Ez arra utal, hogy a kemencét szándékosan rakták tele kővel, az olvasztást mesterségesen fullasztották be. A kemence belsejében, közvetlenül a tapasztott, átégett fenéken egy nagy, az egész feneket kitöltő lapos kő feküdt, melyen égésnyomokat figyeltek meg. Valószínűleg a kemence fenekét védték vele. A kemencéhez megközelítőleg ovális alakú munkagödör is tartozott. Ez a domb, amelybe a kemencét is vájták, eredeti lejtéséhez igazodott. A munkagödör bontása során sok salaktöredék, többek között nagyméretű folyósalak is, tapasztás-, faszén- és hamumaradványok, valamint a kemence nyugati oldalán nagyobb vasércrögök kerültek elő. A leletbejelentők elmondása szerint a kibontott kohó közelében máshol is találtak nagy mennyiségű salakot, így elképzelhető, hogy ott is vasolvasztó kemencét bolygatott meg a szőlőművelés. Lehetséges, hogy itt is egy több kohóból álló vasolvasztó telep lehetett. A kohó feltárása során nem találtak korhatározó leletet, az ásató a VIII-X. századra keltezi.

14 14. Régészeti Füzetek Ser. I. No. 27. (1974) 65. 552