A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 27. Tanulmányok a 70 esztendős Végvári Lajos tiszteletére. (1989)

RÉVÉSZ László: Líra alakú csatok a Kárpát-medencében

Mivel területünkön nagy többségben vannak az A típusú csatok, sőt aX. században szinte csak ezek fordulnak elő, (a B típusúakkal együtt, amelyek esetleg az előzőnek egy variánsát jelentik), bizonyosnak csak azt mondhatjuk, hogy őseink valahol a sztyeppéi vándorútjuk során ismerkedhettek meg e tárgy típussal. Fentebb már láttuk, hogy a Volga-Káma-vidék VIII-X. századi temetőire jellemző díszes darabok nálunk hiányoznak, honfoglalóink egyszerű kidolgozású csatjai inkább az Al-Duna vidékiekkel mutatnak szoros rokonságot. E tények azt sugallják, hogy a párhuzamok keresésénél főként a szaltovói kultúra (és szomszédos területei) hasonló megformálású leleteihez kell fordulnunk. Egészen más a helyzet a C típusú csatokkal. Adataim szerint a XI. század kezdeténél - esetleg a X. század végénél - korábban nem számolhatunk a megjelenésükkel. Fő előfordulási területük a Baltikum, innen terjedhettek el a kelet-európai erdővidékeken élő szláv és finnugor népeknél. Eredetük kérdéses. Elképzelhető, hogy a sztyeppéról idekerült csatforma variálásából alakították ki az itteni népek. Jellegzetességei - a lapos csatkarikás rovátkolt vonalak, vagy egy kis rozettaszerű dísz-világosan az északi területek leleteire jellemzők. Ugyanez a helyzet azokkal a darabokkal is, amelyek csatkarikája hosszú nyúlvánnyá csúcsosodik, néha szép díszítéssel. A sztyeppéken, a Fekete-tenger északi partvidékén e típus képviselői csak kis számban fordulnak elő, s feltehetően a Baltikum vidékéről juttatta ide azokat a kereskedelem. A közvetítő szerepet itt főként a Dnyeper vízi útja tölthette be. A Kárpát-medencében előkerült néhány darab vizsgálata nyomán is azt a tanulságot szűrhetjük le, hogy a XI. század elejénél korábban itt sem jelentkeznek. Területünkre feltehetően szintén az északi kereskedelmi kapcsolatok révén jutott el néhány darab.

156 Hasonló a helyzet a lengyelországi példányok esetében is. Azoknak a díszes csatoknak, amelyeket Kenézlő és Santok esetében ismertünk meg, az analógiái Kijev környékén csoportosulnak. Talán előállításuk is itt történt, s ezzel újból szaporodik azon honfoglalás kori leleteinknek a száma, amelyeknek pontos analógiái a Kijev környéki kurgánokból látnak napvilágot. A C típusú csatokról fentebb elmondottak teljes mértékben vonatkoznak a Z. Holovinska által a IV. típusba sorolt, főként Lengyelországban és a Baltikumban elterjedt variánsokra is. Néhány darabot leszámítva, a jelzett területtől délre e forma szinte ismeretlen. E helyütt azonban egy számunkra most nagyon fontos leletre hívnám fel a figyelmet. Németh Péter közleménye szerint Szabolcsveresmarton a Tisza magaspartjának omlása során egy niellóberakásos bronz díszbaltácska kíséretében egy olyan - ugyancsak niellóberakásos - bronzcsat került elő, aminek hasonmás példánya a lengyelországi Samborzecből (pow. Sandomierz) ismeretes.

157 Csak sajnálhatjuk, hogy e nagyon fontos leletegyüttes fotón vagy rajzon nem került még közlésre, de a samborzeci példa nyomán nyilvánvaló, hogy itt is az imént említett tárgytípusról van szó. A csatok ezen formájának, és általában az egész C típusnak a vizsgálatából leszűrt következtetéseim teljes mértékben megegyeznek Németh Péter azon elgondolásával, miszerint a szabolcsveresmarti csat a fejedelmi-királyi hatalom erősítésére az országba hívott varég-rusz eredetű testőrség egyik tagjának tulajdona lehetett.

158 Közvetett módon pedig újabb bizonyítékot jelent arra nézve, hogy a hasonló módon díszített, az eltérje156. Ezen kapcsolatok legutóbbi összefoglalását 1. Fodor /., 1981. 85-88. 157. Bartys, J. 1936. 171-178. A szabolcsveresmarti leletről Németh P., 1975. 15. Lengyelországban, mint fent láttuk, néhány darabtól eltekintve, a líra alakú csatok közül szinte csak e típust használták. 158. Németh P., 1975. 15. A varég-rusz testőrség kérdéséről Györffy, Gy. 1958. 573-580. Ugyanarról Kristó Gy., 1980. 57-66. 536