A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 27. Tanulmányok a 70 esztendős Végvári Lajos tiszteletére. (1989)

S.KOÓS Judit: Ritka bronzkori kardísz a Herman Ottó Múzeumban

sűrűn bordázott karperecek, melyek méretei és díszítése közel azonosak a mi leletünkével.

5 (Hozzá kell tennünk, hogy visszapödrött végű ékszerrel a felsoroltak között nem találkoztunk.) A két kutató álláspontja a kronológiát és a kulturális hovatartozást illetően azonos: az egyéb, e kardíszekkel megjelenő tárgyak egyértelművé teszik ugyanis, hogy általános előfordulásuk a Mecklenburg területére jellemző kora bronzkor késői periódusának első szakaszában jelölhető meg.

6 W. Bohm két bordázott, nyitott karperec közlése kapcsán fejtette ki véleményét, mely szerint ezek zárt leletegyüttesekből származnak, a Montelius-féle kronológia Ic periódusából.

7 Átnyúlnak ugyan a II. periódusba is, de ott már jóval rövidebb változatban találhatóak. Fő elterjedési területük szerinte is Mecklenburg és Brandenburg ÉNy-i része.

8 Kelet-Németország korai bronzkori karperecei között különböző típusokat találtunk, mint pl. a Dresden-Prohlis lelőhelyről előkerült példányokat.

9 Ezek a masszív, bordázott díszű darabok lekerekített, elvékonyodó végűek éppúgy lehetnek, mint egyenesen futó záródásúak.

10 Feltehetően kereskedelmi úton juthatott az Elba vidékéről észak-német területre az a kardísz, mely a Celle-i (Lüneburger Heide) bronz kincslelet részeként került napvilágra." A fent leírt nyitott, egyenes végű darabokkal szinte teljesen egyező, tipikusan aunjetitzi, nehéz, bordázott díszítésű karperec e területen egyedülálló.

12 W. A. v. Brunn a kincsleletek összegyűjtése során több ép és töredékes karperecet ismertetett, melyek általában zárt, bordázott típusúak.

13 Egy példány esetében figyelhettünk meg nyitott végződést, azonban a lelet sérült volta miatt megfigyeléseket tenni az esetleges visszapödrött végződésre, nem lehet.

14 Ugyancsak zárt a badingeni darab, melyet leginkább a borsodgeszti kartekercs párhuzamaként ismerünk.

15 A kelet-német területek egyik szép darabja a Berlin-Lichtenrade-i kincsleletbe tartozó nyitott típusú, bordázott, csaknem cilindrikus, kerek átmetszetű bronz karperec. Egyik végén az utolsó borda szélesebb, kerekebb.

16 A lelet közlője szerint eredeti észak-aunjetitzi termék éppúgy, mint a zárt kardíszek Csehországban és nem ritkán a Szudétáktól északra. Megjegyzi, hogy ezeknél a típusoknál megfigyelhető a tendencia, mely szerint az ékszerek rövidebbek és lekerekített végűek lesznek.

17 A lelőkörülmények bizonytalansága" és a mellékletek hiánya teszik kérdésessé néhány, Hessen tartománybeli lelet korát. A Darmstadt-Spessartring és a Böblingen 5. A különböző karperecek méretei 6-10 cm között, a bordák száma 13-22 között váltakoznak. Egyes esetekben {Schubarti. m. 103. t. 9-12. 16. 17.) a bordákat ferde bevagdalások tagolják. 6. Janssen i. m. 54.; Schubarti. m. 13. A karperecekkel együtt fellépő tárgyak pedig a következők: 1. Volgriffdolch, 2. Stabdolch, 3. Kráftiger, Facettierter Barrenring. 7. Bohm, W. 1935. 4. t. 3., 6. A lelőhely Falkenwalde. 8. Szükségesnek tartjuk megjegyezni, hogy mind Bohm, mind pedig az előbbi kutatók Brandenburg, Mecklenburg és Hessen történelmi tartományok, nem pedig a városok területére vonatkoztatták mondandójukat. 9. Biliing, G. 1958.91. 10. Biliig i. m. 50. kép 1-2., 52. kép 1-3. 11. Bergmann, J. 1970. 11. kötet 78. lt. 14.; Laux, F. 1971. 60. 7. t. 5. 12. Laux i. m. 60. 13. Brunn, W.A.v. 1959. 14. Brunn i. m. 64. t. 9-10. 15. Stephan, E. 1956. 6. t. 1/c. 16. Gandert, O. F. 1957. 26. 17. Gandert i. m. 41. Felvetődik a gondolat, hogy vajon nem ez vonatkozik-e a drezdai, ily módon jellemezhető kardíszekre? 432