A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 27. Tanulmányok a 70 esztendős Végvári Lajos tiszteletére. (1989)

DEÁK Gábor: Emlékezés Leszih Andorra

még meg sem tudom, melyik igaz, melyik rémhír. Naponkénti feljegyzéseim 1919. május közepétől, a csehek kivonulása előtti időtől kezelődnek. Március 22-től odáig csak utólag írtam fel pár dolgot. Saját véleményemet igyekeztem mindenütt elhallgatni . . ." Ez után a bevezető után név szerint is találkozunk a háború előtti, alatti és utáni miskolci vezetőkkel, mint Rimóczy Gyula, Hodobay Sándor, Reisimger Ferenc nevével. De olvashatunk Miskolc, cseh, majd román megszállásáról, a kassai, eperjesi direktórium miskolci tartózkodásáról, a Tanácsköztársaság ún. északi hadjáratáról, bukásáról. Több cikk, tanulmány, közlemény is jelent meg e vonatkozásban. Magam is foglalkoztam a Tanácsköztársaság helyi kulturális eseményeivel, de a szemtanú leírásával ilyen részletesen, naponkénti feljegyzés formájában nem találkoztam. Megérné a kézirat a kritikai feldolgozást, már csak forrásjellege miatt is. Ezzel kiegészítve Leszih Andor tudományos és közéleti munkásságának rajzát, áll előttünk a tudós, a múzeumőr, a közművelődés embere. Hadd egészítsem ki ezt a visszaemlékezést személyes kapcsolatunk idézésével is. Ebben benne van a tudós tisztelete, a közvetlen szerény ember megbecsülése, Miskolc város történetének, magyar nemzeti kultúránk kutatójának, őrzőjének és terjesztőjének tisztelete is. ZUR ERINNERUNG AN ANDOR LESZIH (Auszug) Andor Leszih war von 1905 bis zum Januar 1950 Direktor des Miskolcer Museums, des heutigen Herman Ottó Museums. Er wurde am 19. September 1880 in Miskolc in einer alten Handwerkerfamilie geboren. 1899 legte er am miskolcer reformatischen Gymnasium sein Reifezeugnis ab. Schon als Schüler hat er sich leidenschaftlich mit dem Sammeln von Altertümlichkeiten, vor allen Dingen von alten Münzen beschäftigt. Beim 1899 gegründeten Borsod-Miskolcer Museum war er zuerst freiwilliger Mitarbeiter, dann ab 1905 übernahm er von József Molnár, Lehrer am reformatischen Hauptgymnasium, das Amt des Museumsbewahrers, zuerst als Museumsbewahrer mit Ehrengehalt, ab 1923 versieht er diesen Posten mit Rückwirkung ab 1915 in städtischer Anstellung als Stadtbeamter. Nach der Befreiung bekommt dieser Posten die Bezeichnung als Museumsdirektor. Schon 1903 veröffentlicht Andor Leszih Studien über Altertumsforschung, von da an erscheinen von ihm, kontinuierlich insgesamt 516 Publikationen. Gegenstand dieser ist zum größten Teil'die Münzkunde, die Bestimmung der im Komitat und im Lande gefundenen Münzen und deren Beschreibung. Aber er führt auch selbst Ausgrabungen durch, deren Fundmaterialien er auch aufarbeitet. Von den 516 Veröffentlichungen beziehen sich 94 eng auf die Ausgrabungen in Miskolc und Umgebung, auf die dortigen Funde. Neben der Fólia Archeologica, Numizmatikai Közlöny (Numismatische Mitteilungen), Erdélyi Múzeum (Erdélyer Museum), den miskolcer Történelmi és Régészeti Közlemények (Geschichtliche und Altertumsforschungs-Mitteilungen) sind seine Artikel und Studien in vielen anderen Landesweit verbreiteten Fachzeitschriften zu finden. Seine Schriften erschienen auch regelmäßig in den lokalen und landesweit veröffentlichten Tagesblättern. Seine archäologischen Ausgrabungen und deren Aufarbeitungen wurden durch viel bedeutendes Fundmaterial aus der „Bükker Kultur" bekannt, unter denen wir das die miskolcer Werkstatt aus der Paläolith-Zeit auf dem Avas beschreibende Material hervorheben möchten. In seiner Forschungs- und Aufarbeitungstätigkeit waren ihm Márton Roska, Ferenc Móra, Lajos Kelemen, Ottokár Kadic und Jenő Hellebrand Zeitgenossen und Mitarbeiter, sein Nestor war Béla Posta. 416