A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 27. Tanulmányok a 70 esztendős Végvári Lajos tiszteletére. (1989)
DEÁK Gábor: Emlékezés Leszih Andorra
Közlöny, Erdélyi Múzeum 1 . Csak a Numizmatikai Közlönyben 47 tanulmányt tett közzé. Ehhez a munkásságához járul az, hogy 76 kiállítást rendezett, amelyek közül országos rendezvény volt a Muhi csata 700 éves évfordulójára készített emlékkiállítás, 1928-ban az 1848-49-es szabadságharc emlékkiállítása, a Miskolci Hét alkalmával rendezett kiállítások, a Numizmatikai Társulat által szervezett vándorgyűlések alkalmával létrehozott éremtani kiállítások. Publikációi, tudományos feldolgozásai közül megemlítjük az 1904-ben a Miskolci Naplóban megjelent írását, mely az 1708-as miskolci kincslelet újabb ismertetése és feldolgozása volt. De írt a Pesti Hírlapban a barcikai bronzkori leletekről, a miskolci Történelmi és Régészeti Közleményekben a borsodi ásatásokról, a margitpusztai éremleletről, az andornaktállyai Kálmán-féle dénárleletről, a borsodi római kori pénzekről, a karcsai éremleletről, Albert király ismeretlen dénárjairól, a Kondó, Sajóvelezd területén talált éremleletekről, az ara.nyosi, diósgyőri, visegrádi, rakacai éremleletekről. A mezőcsáti háromezer éves leletekről 1935-ben a Reggeli Hírlapban publikált, az 1924-es avasi templom renoválása kapcsán történt épületfeltárásról, 1932-ben a diósgyőri ásatásokról, ugyanebben az évben a Magyar Jövőben a mezőkövesdi népvándorlás kori aranyleletekről. 1934-ben a Dudujkán talált szkíta régiségekről, a FelsőMagyarország című napilapban jelent meg írása, a szuhogyi Csorbakő vára pénzhamisító műhelyéről a Numizmatikai Közlönyben 1941-ben, ugyanott az andornaktállyai Kálmán-kori dénárleletről. Mint szakavatott numizmata több éremgyűjtemény anyagát dolgozta fel és ismertette, így a dr. Vay Béla érem- és pénzgyűjteményét, Éles Géza gyűjteményét, az iskolák pecsétjeiben szereplő éremmásolatokat, Máhr Pál éremgyűjteményét, s természetesen a Borsod-Miskolci Múzeum gazdag éremtárát. Ennek gyarapodásáról, állapotáról folyamatosan beszámolt a Numizmatikai Közlönyben. Szerepelt érdeklődésében a Rákóczi libertás, a Kossuth-bankó, sőt olyan cikke is van, amelyben Rákóczi miskolci pénzverdéjének kérdésében fűz megjegyzéseket Esze Tamás 1947-ben megjelent cikkéhez. Ezek a megjegyzések kritikaiak is. 2. Érdeklődésének másik területe a történelem volt. Itt is két témakörbe sorolható Leszih Andor munkássága. A miskolci múzeum legrégibb anyaga az Európa-szerte bükki kultúra néven ismert leletegyüttes volt. Ennek feldolgozása, kiállítása, hazai és nemzetközi szaklapokban való ismertetése, fontos muzeológiai munka volt. Ezek a leletek jórészt Herman Ottó, Gálffy Ignácz, Kadic Ottokár, Roska Márton, Posta Béla és a mecénásként is említhető Pe/róJózse/munkásságához fűződnek. (A Bükk növényvilágának kutatása és gyűjtése Petró József után Budai József nevéhez fűződik). Kadic Ottokárnak a Gálffy Ignáchoz írott levelével én is találkoztam a Berzeviczy Gergely Kereskedelmi és Vendéglátó-ipari Szakközépiskola irattárában, melyben a Bársony János-féle ház építésekor talált szakóca kérdésében cseréltek véleményt. A múzeum szervezőinek köre, de a múzeum vezetőjének kapcsolata is kibővült ezekkel a gyűjtésekkel, leletekkel. A Numizmatikai Társaságon túl a Régészeti Társasággal, a Barlangkutató Társasággal, a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók - ma talán „környezetvédők" Társaságával került kapcsolatba, úgyhogy 1910-ben ez utóbbiak itt tartották országos értekezletüket, a barlangkutatók pedig 1927-ben nemzetközi barlangkutató gyűlést rendeztek Miskolcon, éppen a bükki kultúra leleteinek bemutatására, az ezzel kapcsolatos tudományos értékelés megvitatására. Ásatások is folytak ekkor a megyében neolit kori bronz- és vasleletek feltárására: így Szirmabesenyő határában, Tiszakeszi, Sály, Geszt, Mocsolyás, Vatta körzetében. De érdekelte Leszih Andort az avasi templom múltja, a Rákóczi-torony története, 1903-ból - ma már forrásértékű - feldolgozásai szólnak ezekről. 1. Vö. Huszár L., Leszih Andor (1880-1963). HOM Évk. VI. (1964) 207-218. 412
