A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 27. Tanulmányok a 70 esztendős Végvári Lajos tiszteletére. (1989)

VIGA Gyula: Az észak-magyarországi fuvarosok. Egy sajátos „vállalkozói” forma a hagyományos árucserében

szítették.

]2] Ha ehhez hozzászámítjuk a vasúti szállítás szerepének növekedését a távolsági forgalomban, s a bolthálózat és a pénzgazdálkodás fontosságát az alapvető élelmiszerek beszerzésében (pl. só), akkor nyilvánvaló, hogy a két világháború között már csak nyomaiban követhetjük egy nagy hagyományú tevékenységi forma, a fuvarosság történetét. Fogatolt állatok A fuvarozás szempontjából rendkívül fontos problémaként vetődik fel a fogatolt állatok, ill. az azok arányaiban bekövetkező változások kérdése. A gazdaságtörténeti és a néprajzi irodalom, valamint számos lokális adatgyűjtés kapcsán a vonóerő problematikájában ma már evidenciaként fogalmazódik meg az a folyamat, amelynek során, a 19. század második felétől a lófogatok fokozatosan átveszik az ökörfogatok szerepét, s amelyben az út- és vasúthálózat, piaci feltételek, valamint a szarvasmarha fajtaváltásának szempontjai összegződnek a lokális gazdaságföldrajzi adottságok mellett.

m Ám ha az említett összetevők lokális jelentőségét vizsgáljuk, s mellette figyelembe vesszük az egyes kisüzemek tenyésztői-termesztői célkitűzéseit is, akkor az igaerő rendkívüli differenciáltságával kell számolnunk, s azt is tudomásul kell vennünk, hogy a domináns igaerő statisztikáinak megyei, sőt járási szintű bontásai sem adnak egyértelmű támpontot a fuvarosság vonatkozásában.

123 Általánosságban azonban igaznak tűnik, hogy a lovasfogat lehetőséget teremt a „mozgékonyabb" életmódra, a piaci forgalomba és a szállításba való bekapcsolódásra, ám ez a folyamat kistájanként, sőt településenként más-más társadalmi-gazdasági adottságokon „szűrődött" át, s nem tükrözi vissza egyértelműen a szarvasmarhatartásban, ill. annak haszonvételében lezajló változásokat sem. Vagyis kétségtelenül igaz, hogy a lófogatok jelentősége nem csökkent, hanem növekedett a vasúthálózat kiépülése után,

124 s hogy 1895-ben Nógrád, Hont, Zólyom, Liptó, Árva, Heves, Borsod, Abaúj és Zemplén megyékben a ló fogatolása a domináns,

12

' ám ezen adatok mögött összetett, változatos kistáji formációk húzódnak meg. A piac és a szállítás vonatkozásában eleve óvatosságra int Gömör megye példája, amely - mint erre korábban utaltam - meghatározó szerepet játszik az alföldi fuvarozásban, ám mezőgazdálkodó déli és iparosodottabb északi régiója erősen eltérő termelési adottságú. Általában igaz, hogy a távolsági fuvarozásban már a 19. században a lófogatú járművek szerepe dominál,

126 ám a hegyes-dombos vidékről fuvarozók számos helyen ökröt tartanak, s pl. a gömöri fuvarosok ökrös fogataikkal bejárják az Alföld északi peremvidékeit, sőt a Nyírséget és a Hajdúságot is.

127 A Bükk hegység szlovák falvainak meszesei még az 1930-as években is számosan ökörfogatokkal járták az Alföldet,

128 de jelentős szerepe volt az ökör fogatolásának az Északi-középhegység erdővidékein a fa közelítésében és fuvarozásában.

129 Úgy tűnik, hogy az északi hegyvidék magasabban fekvő településein a lófogatok dominánssá válása, de a szarvasmarha fajtaváltása is áthúzódott századunk első két évtizedére. 121 122 123 124 125 126 127 12cS 129 Kosi. m. (1972)20-21. BodóS., 1986. 187. skk.; Orosz I., 1979. 1085-1089. Bodó\. m. 188-197. Orosz i. m. 1089. Bodó i. m. 188. Grófik i. m. (1983)7. lla i. m. 398.; Márkus M., 1964a. 467-470. Vigal m. (1980)254-256. Morvay P., 1938. 284. 397