A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 27. Tanulmányok a 70 esztendős Végvári Lajos tiszteletére. (1989)

VIGA Gyula: Az észak-magyarországi fuvarosok. Egy sajátos „vállalkozói” forma a hagyományos árucserében

A fentiek jelzik, hogy az ipari (háziipari) termeléssel kapcsolatban keletkezett fuvarozás és „szakosodott" fuvarosfalvak mellett rendkívül nagy jelentőségű volt az élelmiszerek szállítása, ami jelentős szekeres csoportoknak adott munkát; az esetek nagy részében bizonyára az ásványi nyersanyagok és ipari termékek szállításának munkáival együtt.

1

" A múlt század végétől - elsősorban egyes települések piaci funkcióinak erősödésével, a városi-mezővárosi bolthálózat kialakulásával - sajátos fuvarosréteg jelenik meg a városokban, mezővárosokban, amelynek tagjai elsősorban a településen belüli fuvarozást, a „házhoz szállítást" végzik.

112 Ezek kis hányada szinte napjainkig fentmaradt, kiszolgálva a fatelepek, Tüzép-telepek, vásárok vásárlóit. A fentebb ismertetett, egy-egy anyag, áruféleség szállítására „szakosodott" fuvarosok döntő többsége számára is csak az év egy részében adott munkát táji környezetének egy-egy anyaga, produktuma, s a fuvarosok többségét éppen e sokféle, sokirányú tevékenység jellemezte, valamint az. hogy jelentős részük számára a fuvarozás kiegészítő jövedelmet jelentett a mezőgazdálkodás munkája mellett. A kettő kapcsolatát, arányát a helyi birtokstruktúra és a kereskedelem lehetőségei, elsősorban a kereskedő utak távolsága szabták meg. Ettől függően volt, ahol a földvásárlás, s a föld megművelése jelentette a vagyon, a gazdagság alapját, másutt, főleg a gyenge termékadottságú helyeken a jószág, s a fuvarozás. A kevés, sovány föld, s a meredek hegyoldal a saját szükségletet sem elégíti ki, ezért fuvarozással egészíti ki a jövedelmét a Mátra- és Bükk-vidék lakossága."

3 Borsod megyéről Borovszky Samu a következőket írja: „. . .a lakosság feldarabolt szántóföldjei talajának silány volta miatt, kényszerítve van. hogy látszólag kárhozatosan - a földművelésen kívül - más foglalkozást, mint pl. fuvarozást . . . tekintsen jövedelme biztosabb forrásául.""

4 Az őrhalmiak szerint: „A faluban kevés volt a föld, ezért az emberek fuvarba mentek, meg „szanaszét aratni"."

5 Bár Zólyomi József azt írja az őrhalmaikról, hogy „sok esetben a földjüket sem művelték meg, a fuvarozás kifizetődőbbnek ígérkezett","

6 a fuvarosok többsége az alsó társadalmi rétegekből kerül ki, de szerencsés esetben jobb lehetőségei vannak a gazdasági felemelkedésre, mint a földművesnek. A fentiek lényegében két nagy típusra bontják a fuvarosok társadalmi rétegét: az időnként, a mezőgazdasági munkák szünetében fuvart vállaló parasztokra, valamint a bérfuvarosok csoportjára. Ez utóbbiak tehetősebb rétegéből kerülnek ki a régiónkban jelentős kereskedői funkciókat ellátó, sajátos vállalkozói típust képviselő kereskedőfuvarosok, a közvetítő kereskedelem jellegzetes alakjai. Ám nyomatékosan hangsúlyozni kell, hogy - leszámítva az ipar- és bányavidékeket, s a szélsőségesen mostoha talajadottságú tájakat - a fuvarosok soha nem szakadnak el egészen a mezőgazdálkodástól. Bár tevékenységük sajátos szolgáltatást jelent, de többségük mentalitásában mégis paraszt, s ha lehetséges, akkor földet szerez és - legalább családja egy része földet művel. Más részük viszont gyorsan polgárosodik, és sajátos átmeneti réteget képez a falu társadalmában (lásd alább). A fentieknek megfelelően rendkívül sokféle, tájilag, de gyakran falvanként, sőt településen belül is eltérő státusú fuvarosokat figyelhetünk meg a néprajzi irodalom és a néprajzi gyűjtések révén. Ezek egy-egy táj kiélésének formáival gyakran változik, 111. Kosi. m. (1972) 19. 112. Jellegzetes példái ennek a miskolci talyigások. Vö. Bodgál F., 1960. 524—536.; Lásd még: Viga Gy., 1983. 58-60. 113. MangaJ., 1979. 85.; A Bükk fuvarosairól részletesen: Viga Gy., 1986. 131-139. 114. Borovszky S., 1896. 411. 115. K. Kovács P. gyűjtése. Ethn. Adattár 10830. 2. 116. Zólyomi J., 1984. 271. 395