A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 27. Tanulmányok a 70 esztendős Végvári Lajos tiszteletére. (1989)

TAKÁCS Péter–UDVARI István: Adalékok a 18. századi zempléni vásárok és a vásározó zempléni lakosok történetéhez

bes, Bottyán, Dámóc, Kaponya, Szentes, Nagyrozvágy, Pálfölde és Őrös úrbéresei. Negyedik helyen: Királyhelmec, Cséke, Zemplén, Szomotor, Szerdahely, Perbenyik, Luka, Csernyő, Nagygéres. Hatodik helyen említették Semjén lakói. Az említett jelentősebb külső vásárok mellett néhány zempléni községből látogatják még a kurimai vásárokat (Sáros megye): Varehóc, Micsák, Oroszkrucsó, Sztropkó, Györgyös, Oroszvolya, Prozsács, Minóc, Nagybreznice. Sóvárra (Sáros megye) járnak az alábbi községekből: Agyagos, Aranyospatak, Bacskó, Bisztra, Hermany, Zamutó, Reménye. Bártfa vásárai (Sáros megye) kedveltek: Micsák, Sztropkó, Oroszvolya, Nagybreznice lakói körében. Miskolcra (Borsod megye) Gesztelyből és Kákról járnak, míg Szikszóra (Abaúj megye) Gesztely lakói szekereztek el fölöslegükkel. íme az a mozgástér és alkalom, amely minduntalan arra késztette a 18. század utolsó harmadának Zemplén megyei lakóit, hogy megélhetés, árucsere vagy pénzszerzés okán szerencsét próbálni induljanak, nyereséggel vagy veszteséggel adjanak-vegyenek. Nem kell hozzá túlzottan gazdag fantázia, hogy magunk elé varázsoljuk a vásári sokadalmak nyüzsgő, kerengő forgatagát, milliónyi árujával, lacipecsenyés sátraival, kikiáltóival, bohócaival, mutatványosaival, könyves sátoraival, levelet, üzenetet cserélő ismerősökkel, egymás tenyerébe csapó alkuszaival, áldomást ivó, a jó vásárra koccintó eladóival, vevőivel, a zsebmetszőkkel, tolvajokkal, csalókkal, a vásárfiát váró otthonmaradottakkal . . . Gazdag és színes világ ez, tele zenebonával, tarkasággal, szegénységgel és pompával. Céhes öntudattal, nemesi gőggel, jobbágyi alázattal és rafinériával, melyeknek egyike sem hiányzott a vásárokból, sokadalmakból . . . Voltak azonban olyan falvak is, amelyek alig-alig részesültek az adás-vevés e világi zsivallyal, irracionális és mégis ésszerű forgatagával színezett jeles alkalmak áldásaiban és veszteségeiben. Néhány község vásározási szokásairól -Pazdics, Felsőosva, Hosszúláz, Palota, Leányvár, Olykakriva, Velopolya, Rohoznyik - vagy a vallomások hiánya, vagy a vallomástevők elhallgatása miatt semmit nem tudunk. Legfeljebb feltételezhetjük, hogy a hozzájuk közel eső mezővárosok sokadalmait keresték fel, de ezt megkérdőjelezik azok a vallomások, melyek szerint sok község lakói az 1 napi járóföldre levő Kassát, Eperjest vagy a másfél-két napi járóföldre eső Ungvárt keresték fel legszívesebben. Néhány község lakóinak vallomásából pedig éppen arról értesülünk, hogy közeltávol nincs hozzájuk elérhető vásár. Topolya lakói keservesen panaszolják, hogy „nincs a közelben város", a távoli vásárok „megközelítésében az igen rossz utak is gátolják" őket. Hosztovica, Pcsolina, Zboj, Sztakcsinrosztoka, Ulics egyformán a közeli városok, vásározási alkalmak hiányát panaszolják, mint a közösség kárait. Kudlóc lakói egykedvűen állapították meg: „sem káruk, sem hasznuk" nem származik a vásárok hiányából, a városok távolságából. Habura lakói ajkáról is felfakadt a panasz. Nem elég, hogy vásározó hely nincs a közelükben, „sem fogatos munkával, sem gyalogszerrel nincs módjuk pénzt keresni, mivel közelükben semmilyen város nincs". íme hát a paraszti vallomásokból feltárulkozó valóság tarka forgataga. Elidőzhetnénk az egyes jelenségek magyarázgatásánál, a vásári jellemzők felidézésénél, de hogy ne raboljuk az olvasók türelmét fölöslegesen, zárjuk dolgozatunkat néhány jellemző adatsorral. 376